Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására : II. rész / 233–252. o.
236 Lengyel Alfréd 5. § arról is gondoskodott, hogy a városi altisztek és szolgák az államiakkal egyenlő elbánásban részesüljenek. Mindezek az intézkedések az anyagi kérdések szabályozása tekintetében kétségtelenül előnyösen hatottak a városgazdálkodás további menete és a tisztviselők illetménymegáillapítása szempontjából, de a jövedelmi források megnyitásával párhuzamosan az állami háztartás tehermentesítésére is sor került, ami sokat lerontott az említett rendelkezések gyakorlati értékéből. A kormány ugyanis az 1924. évi IV. törvénycikk intencióival, ellentétben,. a városi alkalmazottak javadaiomkiegészítési térítését (amit tulajdonképpen: az elvont, vagy korlátozott italmérési jövedék és fogyasztási adók kártalanítása címén utalt ki) fokozatos előlegnyújtás helyett kamatköteles hitel útján szüntette meg, mely körülmény fizetési zavarokat okozott a városok háztartásában. Győrött nagyon is érezhető volt ennek az intézkedésnek a hátrányos következménye J: mert állami előleg folyósítása esetén a város előbb kielégíthette volna — legalábbis tűrhető módon — a legfontosabb közszükségleteket, s a helyi gazdasági viszonyok fellendítésével teherbíróbbá tehette volna a helyi burzsoáziát. — De ugyanakkor az állaim megvonta a — kor jogi felfogása szerint — a város által „helyette" végzett közigazgatási feladatok költségtérítése címén addif biztosított segélyt is, ami Győr esetében 80 000 aranykorona kiesését jelentette, majd 1924. július 1-től az anyakönyvi hivatalok kiadásait kellett a városoknak átválialniok. Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása kapcsán ti. a kormány bizonyos, tehertételeknek a városi háztartásokra való áthárítását is végrehajtotta. Az idézett törvény kiegészítése céljából kiadott: 171.001/1924. B. M. számú körrendelet egyébként világosan kifejtette, hogy a városok pénzügyeinek rendezését nem lehet kizáróan a bevételek fokozására alapítani, sőt ugyanakkor parancsolóan kimondotta (s itt a vázolt teherátlhárítások folytán az elvi célkitűzés a gyakorlati megoldással ismét jellemző módon ellentmondásba került), hogy „a városok kiadásaikat a lehető legkisebb mértékre csökkentsék, a városok háztartásában az; egész vonalon a legmesszebbimenő takarékosság érvényesüljön, s a városok szervezetében, ügyvitelében, ügykezelésében, gazdálkodásában mindazok a változtatások megtörténjenek, amelyek a közigazgatás érdekeinek veszélyeztetése nélkül a kívánt cél elérését biztosítják." 1 ®/ 51 A megadott feladatok könnyebb teljesítése érdekében a kormány is kilátásba helyeztea közigazgatási eljárás egyszerűsítésének egységes szabályozását, de a körrendelet ettől függetlenül is felhívta a thj. városokat, hogy az önkormányzati úton megvalósítható hivatali, vagy ügykörbeli összevonásokat a meglevő szabályrendeletek módosításával addig is hajtsák végre, hogy az alkalmazottak létszámát ennek megfelelően csökkenteni lehessen. Egyúttal megtiltották 1926. június hó 30-ig új állások szervezését, ideiglenes alkalmazottak felvételét. — Győr város törvényhatósági bizottsága e rendelkezések alapján egyelőre csupán a vagyonkezelő hivatalok területén végzett komolyabb átszervezést és létszámapasztást, mivel arra az álláspontra helyezkedett, hogy a generális jellegű változtatásokat az országosan tervbe vett probléma-rendezés során fogja végrehajtani. A vagyonkezelés vonalán azonban amúgyis szükségessé vált, hogy az addigi gyakorlat és munkaköri beosztás megszűnjék, mert a számvitelt (a könyvelést) el kellett választani a számvételtől (az ellenőrzéstől) és az irányítást ä tanács pénzügyi osztályának vezetőjére (aki egyúttal adóügyi tanácsnokként is működött) kellett rábízni. Az e tárgyban hozott új szabályrendelet értelmében a város vagyonkezelési teendőit ezután a számviteli hivatalok és a pénztár látták el, ellenőrzésüket pedig a számvevőség végezte. A számviteli organizáció háztartási, fogyasztási, egyenes és egyéb adóhivatalokra, valamint üzemi számviteli hivatalra oszlott fel. A munkakörök újbóli megállapítása bizonyos fokú összevonásokat tett lehetővé s így az alkalmazottak összlétszáma19 / a Rendeletek Tára. 1924. évf. 473. 1.
