Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Tóth Andrásné Polónyi Nóra: A magyar állami műszaki szervezet kezdetei / 207–232. o.

210 Tóth Andrásné Polónyi Nóra Ez az elmaradás a népességi és települési viszonyokban s nem utolsósorban a táj természetiképének kialakulásában is megmutatkozott. A szünet nélkül folyó pusztító háborúk, a kíméletlen, kizsákmányoló adóprés s a mindegyre megújuló, már-már rendszeresen fellépő öldöklő^ járványos betegségek jelentős mértékben apasztották az ország lakosainak számát, s növelték, ugyanilyen arányban az egyre ijesztőbb méreteket öltő lakatlan pusztaságok területét. Ezek a műveletlenül hagyott vidékek azután elvadultak, bozótok, nádasok, mocsarak, vadvizek, foglalták el a korábbi szántók, rétek legelők és kertek helyét, létrehozva azt az óriási pusztaságot, mely Győrtől, ifi. Magyaróvártól keletre és délre kezdődően, főleg azonban a Duna— Tisza között terjedt el és húzódott az Aldunáig. Végtelen tavak, roppant állóvizek és (különösen a déli részeken) mocsarak lepték el ezt a vidéket, mely nyáron, egyes helyeken, valóságos sivatag jelleget öltött. Más részeket sűrű, vad sötétzöld fűtenger borított el, magasra nőve, hogy még a katonai gyaloghadak számára is komoly akadályt képezett. Többé-kevésbé ezt az ősvadon-szerű, lehangoló képet mutatta az ország legtöbb vidéke. Sivárságát az elhagyott és rombadőlt egykori települések, esetleg a kezdetleges életviszonyok között tengődőgyér lakosságú, nyomorúságos helységek képe sem élénkítette fel.

7 A török hódoltság alá nem került országrészek természetesen kedvezőbb viszonyok közt voltak. Itt megmaradtak a kulturáltabb tájak és a viszonylag népes helységek is. Lényegileg, azonban ez a körülmény sem változtathatta meg azt a képet, melyet az ország egészérevonatkozóan egykorú forrásokból szerezhetünk, hazánk 17. század végi állapotára vonatkozóan. A gazdaságpolitika eszközéül, „gyarmatául" kiszemelt országban a Habsburg-kormányzat számára a feladatok számtalan változata várt megoldásra abban az esetben, ha Magyarországra vonatkozó terveit valóra akarta váltani. A töröktől lépésről-lépésre visszahódított magyar területek fölötti rendelkezést a bécsi kormány „a fegyver jogán" kizárólag magának tartotta fenn s ennek következtében e területeken folytatott összes intézkedéseit összbirodalmi célkitűzéseinek megfelelően alakította. A visszafoglalt területek birtokbantartása volt az első feladat, a legfontosabb cél, amit a. még egyre fenyegető s.igen közeli török szomszédság indokolt. Ennek megfelelően mindenekelőtt a meghódított területek, helyesebben a visszakerült katonai támaszpontok, a várak és. erődök helyreálítása és megerősítése vált szükségessé. Ezzel kapcsolatban indultak meg először műszaki természetű munkálatok, ez volt az a terület, ahol az új korszakban, bizonyos műszaki szervezet kialakítására vonatkozó törekvések legelőször mutatkoznak. Ezeknek az első feladatoknak végrehajtása azonban, mint ahogyan már említettük, nemmagyar hatóságok, nem magyar közigazgatási szervek feladatai közé tartozott. Ennek következtében az ekkor létrehozott műszaki szervezetek sem tekinthetők a magyar állami műszaki szervezet első jeleinek. A 18. század első évtizedéig, a katonaság mellett, minden vonatkozásban a bécsi udvari kamara irányította a visszafoglalt területek megszervezését. Az ezzel" kapcsolatos intézkedések vázolását azonban mégsem mellőzhetjük, mert a tisztán magyar fejlődés gyökerei az osztrák szervezetből ágaztak ki s később is sok tekintetben kapcsolatban maradtak egymással. Az erődítési munkálatok a Haditanács hatáskörébe, illetve a katonai mérnökök feladatai közé tartoztak. Az építkezési anyagok beszerzése, a szükséges pénzösszeg kialakulása és általában nagyszabású építkezési munkálatok adminisztratív irányítása azonban már polgári szerv, a bécsi udvari kamara alá közvetlenül rendelt budai kamarai inspektorátus — 1690 óta „adminisztrácó" •— alatt történt. Az építkezésekkel kapcsolatos tennivalók gyors és pontos végrehajtása miatt vált szükségessé a budai kamarai adminisztráció kebelén belül egy Építészeti Hivatal felállítása, mely az élén álló építési írnokkal (Bauschreiber, aedilis scriba), majd ellenőrrel, elsősorban a katonai, kisebb mértékben a lassan meginduló polgári építkezések technikai lebonyolítását végezte.

8 Említettük fentebb, hogy az építkezések irányítása és az építészeti feladatok megoldása, — legyenek azok katonai vagy akár polgáriak is, a katonai mérnökök munkája volt. Az udvari kamara azonban azzal, hogy a katonai építkezésekhez szükséges anyagi ügyeket intézte, a pénzt is kezelte, bizonyos fokig már a kezdettől megszerezte a katonai jellegű építkezésekbe való beleszólás jogát, a munkálatok 7 A korabeli utazásokból legjobban meríthetőek a vonatkozó adatok. Erre Kosáry i. m.. Passim. (a megfelelő' korszakoknál) és Szamota István: Régi utazások Magyarországon. Bp_ 1891. 8 T. K. (Tagányi Károly): A budai kamarai jószágkormányzóság hivatalai 1686— 1698-Íg. Magyar Gazd. tört. Szemle 1897. 411. 1. és ud.r A budai kamarai jószágkormányzóság jövedelmei és kiadásai 1686—1700. Uo. 285. skkl.