Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Surányi Bálint: Pozsonyi bíródinasztiák a XIII–XIV. században / 173–186. o.

Pozsonyi bíródinaszciák a XIII-XIV. században 181 Már egy másik 1351-es oklevélből kiderül, hogy apját Miklósnak hívják,

53 egy 1352-es oklevélből pedig azt is megtudjuk, hogy nagyapja Jakab volt.

54 Egy 1356-os adat pedig egészen világossá teszi a helyzetet, mivel a bírót így említi: „comes Jakus filius Nicolai filii Jacobi circa portám iudex civitatis Posoniensis."

55 Hogy pedig az 1343-ban és 1345-ben szereplő Jakab fia Miklós „circa portám"

56 Ulrik fia Jakab bíró egyik fiával azonos, azt mutatja maga az 1343-as oklevél is, amely Miklóst Jakab fia György testvérének nevezi: fentebb már láttuk, hogy Ulrik fia Jakabnak György és Miklós nevű fia egyaránt volt. Végképp perdöntő azonban Jakab fia Miklós végrendelete — keltezésének kérdésére még később visszatérünk —, amelyben jelenlevőkként fiait: Jakus pozsonyi bírót és Jánost, valamint testvérein }enslint, Merthet és Pált nevezi meg, akik mindannyian Jakab fiai.

57 Minthogy a Jenslin és Merth nevek a János és Márton név változatai, megállapíthatjuk, hogy Jakus bíró apja végrendelkezésénél azok a testvérei voltak jelen, akikkel együtt őt — mint láttuk — Deprecht fia Márton dömösi prépost 1351-ben megvádolta, hogy részesek Deprecht fia Jakab testvérüknél, Györgynél elhelyezett javainak megkárosításában. Azt is láttuk, hogy Ulrik fia Jakabnak már 1305-ben is szerepelt Miklós, János, Márton, György és Pál nevű fia, akik testvérüktől, Jakab fia Jakabtól megvették birtokrészeit.

58 Ilyen formán tehát világos, hogy 1351ben Jakab XIII. századi pozsonyi bíró Jakab nevű unokáját találjuk a bírói székben. Ulrik fia Jakab bíró és fiai XIV. század eleji birtokügyeiről már fentebb szóltunk. Ez a vagyoni alap eleve elegendő volt ahhoz, hogy a család helyét biztosítsa a pozsonyi vezető patríciusok között. A magisztrátus vonatkozásában ezt szemléletesen mutatja az a tény, hogy 1337-ben „Petrus, Nicolaus ac Jenslinus filii Jacobi",

59 1347-ben pedig „Petrus, Nicolaus et Georgius filii Jacobi

60 szerepeltek az esküdtek között, tehát a tanácshelyek egynegyedén ők ültek. Ügy véljük, felesleges részletezni Ulrik fia Jakab gyermekeinek vagyoni ügyleteit a XIV. század második negyedében. Az adatokból az látszik, hogy a testvérek közül Miklós (aki már az apjától is kapott testvérei kizárásával jövedelmet)

61 és János szereztek vásárlás és hitelezés útján újabb és újabb ingatlanokat és más bevételi forrásokat, ezzel szemben pl. György 1343-ban arra szorult, hogy egy birtokrészét bátyjának, Miklósnak elzálogosítsa.

62 Amikor tehát Deprecht fia Jakab mintegy 25 éves bíráskodás után meghalt, minthogy testvére pap volt, gyermekei pedig még kiskorúak- voltak, a tisztség másik tekintélyes család birtokában juthatott; a családon belül a leginkább tehetős ág ült be a bírói székbe. Az is kézenfekvő, hogy az új bíró nem Ulrik fia Jakab fiai közül került ki, akik már 1305ben osztozkodtak örökségükön, tehát a század közepére már meglehetősen korosak voltak, hanem a harmadik generációhoz tartozó Miklós fia Jakus került erre a tisztségre. Felvetődik a kérdés, hogy mikor lett Miklós fia Jakus először bíró. Már említettük Jakab fia Miklós végrendeletét, amelyben az ő fia, Jakus, bíróként szerepel. Ezt a végrendeletet az Anjoukori Okmánytár 134l-es kelettel közli.

63 Ám az oklevél éppen a dátum, helyén sérült,

64 így az az alábbi érvek alapján alkalmasint 1351-re korrigálható. Ezt nem azzal kívánjuk alátámasztani, hogy Miklós az 1340-es években — tehát a végrendelet feltételezett terminusát követőleg — igen aktív működést fejt ki, az 50-es években viszont való- . ban eltűnik, hiszen elvileg nem zárható ki a korai végrendelkezés. Sokkal súlyosabban esik latba az a tény, hogy Miklós fia Jakus 1341-es bírói szereplésének feltételezésével az is együtt járna, hogy a király „compater"-e, aki a király bizalmát nyilván továbbra is élvezi, hiszen csak 1341 után lesz várnaggyá, valamely oknál fogva időlegesen átadta, majd újból visszakapta a bírói tisztet. 1341. júl. 22-én még egyértelműen Jacobus filius „Dyeprehti" volt a bíró, a végrendelet pedig — ha 1341-ből származik — dec. 12-én kelt. Fel kell tehát tennünk, hogy a két bíró ezen két időpont között váltotta egymást, noha az 1291-es privi53 O.L. Dl. 24473. 54 Pozsony város levéltára. O.L. Filmtár. C. 42. 111. sz. 55 An.O, VI. 419. 1. 56 Pozsony város levéltára. O.L. Fiímtár. C. 42. 77. sz., ill. An.O. IV. 533. 1. 57 An.O. IV. 173—4. 1. 58 L. 7. sz. jegyzet. 59 Pozsonv város levéltára. O.L. Filmtár. C. 42. 65. sz. 60 Fejér um. IX. 7. 68—70. 1. 61 Fejéri m. IX. 1. 137—9.1. 62 Pozsony város levéltára! O.L. Filmtár. C 42. 77. sz. 63 An.O. IV. 173—4. 1. 64 OL. Filmtár 633. doboz 33. cím. 33. C. (Pannonhalmi főapátság lt. Capsa 33. C. lit.O., Új jelzet: 368.)