Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Surányi Bálint: Pozsonyi bíródinasztiák a XIII–XIV. században / 173–186. o.

Pozsonyi bíródinasztiák a XÍII-XIV. században 175nem jelenik meg a király előtt. Így Ulrik fia Jakab hajdani pozsonyi bíró 1323-ban minden bizonnyal már halott volt. Ki lehetett akkor a bíró 1323-ban? A választ két 1324-es oklevélben találhatjuk meg. Az egyikben Boleszláv esztergomi érsek „honorabilis vir dominus Jacobus olim iudex Posonienisis, filius quondam comitis Deprehti cívis Posoniensis" kérésére átír egy egyházi vonatkozású oklevelet.

12 Egy másik 1324-es oklevélben pedig Hambato comes fiainak panaszáról olvashatunk, hogy „Jacobus quondam iudex filius Deprechti" és testvére, Márton mester pozsonyi kanonok jogtalanul elfoglalták a meghalt Hambato azon javait, amelyeket a káptalan temetőjében építendő osontház céljaira hagyott.

13 Ilyen formán 1324 előtt Ulrik fia Jakabon kívül Deprecht fia Jakab is volt pozsonyi bíró, tehát az 1323-as oklevelekben szereplő bíró nyilvánvalóan az utóbbi volt. 1324 előtt Deprecht fia Jakabról elég keveset tudunk, de ez a kevés is elegendő ahhoz, hogy a bírói tisztségbe emelkedését magyarázza. Apjáról nevén kívül — mint láttuk — az egyik 1324-es oklevél elárulta, hogy „comes" volt és pozsonyi polgár. Nem akarunk e helyen a városi polgárojt comes címe jelentésének kérdésére kitérni, minthogy bármilyen megoldást fogadjunk is el, mindenképpen egyértelmű, hogy tekintélyes, gazdag embereket jelölt. A magunk részéről ezen túlmenőleg bizonyítékok hiányában is megkockáztathatnánk azt a feltevést, hogy Deprecht fia Jakab annak a Kunft fia Deprechtnek a gyereke, aki 1291-ben pozsonyi villicusként megerősítést nyert III. Endrétől egy olyan várföld tulajdonára vonatkozólag, amelyet még IV. Béla adományozott neki.

14 Deprecht fia Jakab 1324 előtti üzleti tevékenységéről konkrét adatunk is van: Gentilis bíboros ismeretes adószedésével kapcsolatban egy 1312-es oklevél tanúsága szerint Jacobus „quondam Deperti de Posonio" a pozsonyi Hambato nunciusaként a Spini-bankház procurátorának 422 1/2 budai márka finom ezüstöt lefizetett.

15 A szövegből nem derül ki, hogy a feljegyzést készítő Guido Blasü nótárius de Bononia hol és milyen minőségben került az üggyel kapcsolatba, de arra kell gondolnunk, hogy Deprecht fia Jakab a pénzzel alighanem Itáliában járt. Ám ettől függetlenül is, az összeg nagysága miatt világos, hogy a közvetítő csak olyan tehetős ember lehetett, akinek ingatlanai garanciát jelentenek Hambato részére, másrészt az is bizonyos, hogy ilyen tranzakcióban csak olyan pozsonyi polgár vehetett részt, aki maga is adásvétellel, bérlettel, hitelügyletekkel foglalkozik. így tehát Deprecht fia Jakab bíróként való feltűnése nem meglepő, mert — ha nem is tudjuk egyértelműen bizonyítani, hogy apja bíróviselt ember volt, aki a városon kívül is hagyott rá bittokot —, vagyoni viszonyai és a város vezető rétegének egyik legtekintélyesebb tagjához, Hambatohoz fűződő kapcsolatai megnyithatták előtte az utat e felé a tisztség felé. Érthetővé teszi Deprecht fia Jakab pozícióba emelkedését testvérének, Mártonnak ezidőben betöltött szerepköre is. M,int láttuk, 1324-ben Jakabot és Mártont együtt panaszolták be Hambato fiai, s Mártont pozsonyi kanonokként emlegették. Nyilvánvaló, hogy ilyen érdemleges egyházi tisztséghez a városi polgárszármazékok közül csak a tehetős családok fiai juthattak saját városukban, amint ezt ebben a korban több városunk példája is igazolhatja.. A gazdag városi családok egy-egy tagjának a városi plébánosi, vagy a városban levő káptalan kanonoki stallumában való feltűnésnek gyakorisága különben azt mutatja, hogy míg a patríciusoknak érdekükben állt, hogy közülük való ember kezébe jussanak a városi egyházakat illető jövedelmek, láthatólag maga az egyház sem tett ez ellen semmit, nem akarván, kiélezni a gazdasági ellentéteket. Márton kanonok azonban nem csak ezt az egyetlen funkciót töltötte be. Amikor 1325-ben Teofil esztergomi prépost szólítja fel kiátkozás terhe mellett Jakabot és Mártont a jogtalanul birtokba vett adomány visszaszolgáltatására, Mártont „presbiter canonicus eiusdem ecclesiae Posoniensis, domini regis Hungáriáé capellanus"-nak nevezi.

16 A királyi kápláni cím — ha feltesszük, hogy Márton ezt nemcsak 1325-ben, hanem 12 Dedek Crescens L.: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis (a továbbiakban: Mon.Strig.)' III. Esztergom 1924. 44—5. 1. 13 Mon.Strig. III. 49—50. 1. 14 Wenzel G.: Árpádkori Üj Okmánytár. Pest 1860—1874. X. 18—19. 1. 15 Fejér i. m. VIII. 1. 462. 1. Az adatot Hambato tevékenységével kapcsolatban említi: Leder er E.: A középkori pénzüzletek története Magyarországon Bp. 1932. 130. 1. 16 Fejér i. m. VIII. 2. 660. 1., Mon.Strig. III. 57. 1.