Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Szentpétery Imre: A harmadik személy szerepe a középkori oklevelek kiállításában / 161–172. o.
A harmadik személy szerepe a középkori oklevelek kiállításában 167 világi perlekedők megegyezéséről 1214. évi kelettel(!), 23 de valójában későbben, visszadatálással készült oklevelének írásával, valamint egy 1220-i, a királynak egy valkómegyei adományáról szóló oklevele írásával is. 24 Ezeknek az utóbbi okleveleknek egymásközti hasonlósága, de viszont az oklevélnyerőknek egymással semmiféle kapcsolatban léteié arra mutat, hogy ez a három oklevél nyilván a királyi udvarból származik. Olyan író írhatta ezeket, aki Párizsban, vagy más egyetemen tanult, ahol a pápai írást is tanították, s hazajővén, az udvari papság körébe jutott és ott olykor oklevelet készített. Azonban az előadottak alapján kétségtelen az is, hogy II. András idejében szokásban volt a pápai legátus által elintézett ügyek kapcsán kiállítandó oklevelek megírását (és esetleg megfogalmazását is) a legátus írnokaira bízni. A tárgyalt példákban ez a királyi okleve'lekre nézve megállapítható volt; de feltehető, és valószínűleg bizonyítható is volna, hogy a legatusi írnokok ilyetén működése más oklevéladók okleveleire is kiterjedt. Persze, az ilyen esetek nálunk ritkábbak voltak, de — legalábbis későbben — amint látni fogjuk, a feltevésnek a valószínűsége bizonyítható is. Felmerülhet az a kérdés is, hogy vajon a legatusi kíséretből egy-egy nótárius vagy seriba nem maradt-e az idegen országban a legátus eltávozása után is, és nem állott-e ott valamelyik kancellária szolgálatába? (Persze, akkoriban a királyi kancellárián kívül más kancelláriákról nemigen lehet szó, legfeljebb talán néhány egyházi testületre gondolhatnánk.) A kérdés azért merülhet fel, mert Jakab legátus egyik capellanusát, „magister . Cognosoens legum doctor"-t már Jakab legátusnak Magyarcwrszágon léte alatt „canonicus Strigoniensis"-nek nevezik. 25 Jakab legátusnak itt-tartózkodása alatt több capellanusa volt, s ebből az következhetnék, hogy Cognosoens véglegesen itt maradt. Azonban ezt nem lehet bizonyítani, mert 1234 után Cognoscenst egyáltalában nem említik. De különben is canonicus állása mellett, ha itt maradt volna, akkor is aligha lett volna állandó minőségű nótárius, és oklevelet esetlegesen is aÜgha írt volna. A legátus nótáriusai valószínűleg vissza is mentek vele a kúriába. Az elmondottakból már valószínű lehet, hogy a legatusi írnokoknak „harmadik személy", illetőleg „harmadik kéz" gyanánt való szereplése nemcsak II. András korában volt szokásos, hanem már korábban is. A bizonyítást azonban megnehezíti a fennmaradt, legatusi oklevelek kis száma, valamint az, hogy okleveles gyakorlatunk teljes kialakulása előtt, vagy eninek kezdetén a még elég gyéren jelentkező oklevelek között mégkevésbé találhatunk olyanokat, amelyeknek kiállítása az éppen akkor itt járó pápai legátus működésével kapcsolatban lehetett, és így írnokaik az ilyen oklevelek kiállításában résztvehettek. Tudjuk pl., hogy III. Béla korában 1184—1188. között Magyarországban járt Theobaldus ostiai és velletrii püspök mint pápai követ. Két oklevele "meg is maradt eredetiben ebből az időből, melyek valószínűleg 1184—1186 között keltek. (Keltezésük nincs.) 26 Az egyik oklevél a veszprémi káptalan levéltára23 Uo. 293. sz. 24 Uo. 357. sz. 25 Theiner: Vetera monum. hist. Hung. sacr. ill. Tom. I. Roma 1859. 123. 1.; ÁUO. VI. 522, 533, 534. 1. * 26 Lásd: Knauz: Monum, eccl. Strigon. Tom. II. Esztergom 1874. 470. 1. és Rendtört. I. 611. 1. jegyzet.
