Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 2. - Szedő Antal: Rendezési módszerek modern (1800 utáni) levéltári anyagban / 145–160. o.

156 Szedő Antal begyűjtésükre Moszkvában külön központi levéltár van szervezve. Ilyen anyagot gyűjtő levéltár van egyes köztársaságok központi levéltárában. Más területi levéltárakban szekció van az ilyen raktározása számára. Hogyan rendezik az ilyen anyagot a Szovjetunióban? A pozitív fényképekéi és fényképalbumokat az érkezés időrendjében helyezik el; a negatív képeket két csoportra osztják (színesek és nem színesek), majd mind a két csoportot nagyság szerint több csoportra. A mozgó fényképeket kategóriák szerint osztályozzák (szórakoztató filmek, híradók, speciális filmők); a pozitív és negatív filmeket, a hangos és a néma filmeket külön kezelik. A tekercsek és dobozok le vannak számozva. A levéltárak főleg híradó filmeket őriznek. A hangfelvételeket dokumentum jellegű hangfelvételekre és szórakoztató hangfelvételekre osztják. A felvétel módja szerint fonográf-, fotó-, optikai és magnetofon hangfelvételeket különböztetnek meg. Külön őrzik az eredeti felvételt és külön a kutatók használatára rendelkezésre bocsátott másolatokat. A felvételeket tárgy szerint is csoportosítják: esemény, felszólalás, irodalmi mű bemutatása. A hanganyagot is őrzési egységekbe fogják össze és lajstromozzák vagy katalogizálják. Általában azonban az új levéltári anyag nem nagyon foglalt még helyet a levéltárak polcain. Angliában az ilyen anyagot múzeumok őrzik (Imperial War Museum, National Maritime Museum). — Kanadában fényképgyűjtemények vannak a levéltárakban: ezek a következőképpen vannak csoportosítva: 1. személyeket, 2. városokat, községeket, 3. eseményeket ábrázoló, 4. vegyes tartalmú fényképek. Hozzáju'k cédulakatalógust készítenek. Film, hangszalag, telerecording-szalag még kevés van a levéltárakban. — Franciaországban a levéltáriakban film- és 'hanganyag nincs. A filmek a Cinémathéque National-ban vannak, a hanganyag a Rádió és Televízió hanglemez- és hangszalag tárában. — Jugoszláviában van a levéltárakban fénykép és film. A legtöbb dokumentumfilm (3000 tekercs) az 1908—1962 közötti időből Skopjében van. Afényképeket és a filmeket különböző módon csoportosítják és más típusú levéltári anyagként leltározzák őket. — Lengyelországban is van a levéltárakban hang-, film- és fényképanyag, ezeket csoportosítják és leltározzák. — Magyarországon csak fényképanyag Van a levéltárakban. — *A nyugatnémet Bundesarchiv sok fénykép-, film- és hanganyaggal rendelkezik. Ezek a Német Birodalom, illetve a Német Szövetségi Köztársaság történetére tartalmaznak forrásanyagot, telerecording-szalag azonban még nincs a levéltárban. A rendezésnél itt is a proveniencia elvét alkalmazzák. De a filmek, üveglemezek, papírképek, hanglemezek, hangszalagok elkülönülnek. Cédulakatalógus van a filmek, jegyzékés kartotékmutató a fényképeik számára: a hanganyagról csak jegyzék készük Marburgban a Stiaatsarcbivban vannak fényképek (külön a személyeket, külön a városokat, községeket ábrázoló fényképek). A Stuttgarti Állami Levéltárban is van képanyag, mely így csoportosul: Látképek, térképek, tervek és vázlatok, portrék, technikai rajzok, pecsétek és címerek. A Hannoveri Állami Levéltárban is vannak fényképek. Az NDK-ban is van már — bár kevés — fényképes hangképanyag a levéltárakban. — Finnországban a fényképeket a múzeumok őrzik. — Svédországban -is csak fényképek vannak a levéltárakban. Az amerikai levéltárakban is van fénykép- és hangképanyag, ezeket sorozatokra bontják, leltározzák és mutatózzák (Oregon állam válasza).