Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - KRÓNIKA - Vörös Károly: Iványi Béla (1878–1964) / 141–142. o.

Icodalom 139 egyezmény, Neurath bécsi tárgyalásai, Mussolini és Schuschnigg velencei, Hitler és Schuschnigg berchtesgadeni találkozása, a IV. kötetben pedig a lengyel kérdés, a Romániával szembeni ma­gyar politika, a közép-európai semleges blokk kérdései. Vitatni kell az iratközlés kezdő dátumának a megválasztását, nem az I. kötet témája: a tengely kialakulása és az Anschluss (bár ezek vonatkozásában is gyümölcsöző Hitler ura­lomrajutásával kezdeni az iratközlést), hanem a sorozat egésze szempontjából. Aligha vitás, hogy a II. világháború előkészítésének és magának a háborúnak az időszakát, ennek az idő­szaknak a nemzetközi politikáját és sajátosan a magyar külpolitikát (gondoljunk Gömbös •szerepére és politikájára) — amire ez a kitűnő dokumentum kiadvány sorozat vállalkozik — a fasizmus németországi hatalomrajutásától kezdve, abból kiindulva lehet egész folyama­tában, e folyamat igazi jellegét valóban megvilágító módon bemutatni. Feltűnik a kötetekkel kapcsolatban az iratközlést megelőző bevezető tanulmányok hiá­r.ya. összefügg ez természetesen a szerkesztő és a szerzők által válogatott iratközlés jellegével, annak mikénti kialakításával is — erre a problémára alább térünk ki; lényegében azonban arról van szó, hogy a dokumentumköteteket rövid idő elteltével követték a közölt iratanya­gokon alapuló (ám ugyanakkor ezen az anyagon túlmenő forrásanyagot is feldolgozó) monog­ráfiák. E monográfiák persze pótolhatják a forráskiadványok bevezető tanulmányait, — pon­tosabban : ennek a funkciónak a betöltésére is alkalmasak. Ami mármost magát a közölt iratanyagot illeti: annak érdemi ismertetése szétfeszítené a recenzió kereteit. Azt általánosságban megállapíthatjuk, hogy a közölt iratok döntő többsége eddig publikálatlan volt, s forrásértékük elsőrendű. A kötetekben közölt iratanyag végig a kronológia rendjét követi, de a sorozat tematikus felépítése miatt egy-egy kötet iratanyaga nem foglalja magában az időszak teljes iratanyagát; részben a sorozat más (megfelelő témájú és ölelkező időszakú) kötetébe kerül be, részben — a magyar külpolitikát csak esetlegesen, távolról érintő kérdésekre vonatkozó iratok esetében — nem kerül közlésre. Előnye ennek a megoldásnak, hogy a Dunamedence fontos nemzetközi problémái köré csoportosul a kötetek magyar diplomáciai iratanyaga. A köteteknél (és ez az egész sorozat problémája) elsősorban természetesen az iratközlés — speciálisan a legújabbkori diplomáciatörténeti iratközlés jellegét kell tisztázni. Azt ugyanis mindenekelőtt leszögezhetjük, hogy a legújabbkori diplomáciatörténeti forráskiadványok spe­ciális műfaji jellege nálunk ma még tisztázatlan. Az itt méltatott kötetek összeállítói — a so­rozat egészét illetően nyilván lényegében egységes szerkesztési irányelvek alapján — jelentő­sen túlmennek a nyugaton általában szokásos (általában az ottani külügyminisztériumok által megjelentetett) in extenso, érdemi válogatás, jegyzetelés stb. nélküli diplomáciatörténeti jellegű iratközléseken, ám nem tartják szükségesnek a jegyzetelésnek azt a fokát (és a közölt iratokra épülő bevezető tanulmányt), ami más (nem diplomáciatörténeti) magyar forráskiadványok ese­tében indokolt és szokásos. E tisztázásra váró kérdés felvetése mellett meg kell még jegyez­nünk, hogy a valamivel később megjelent IV. kötetnél a külföldi kiadványokban megtalál­ható vonatkozó forrásanyagok (iratok) feltüntetése teljesebb. Vitathatatlanul hasznosak ilyen jellegű és témájú forráskiadványnál a kötetek függeléké­ben közölt német nyelvű (alapos) tartalmi kivonatok. A névjegyzékből viszont hiányoljuk a szereplő személyeknek az adott időszakban betöltött funkciójára vonatkozó évkorokét, csak­úgy mint a (magyar és német) tartalmi kivonatoknál a kötet megfelelő oldalszámainak a fel­tüntetését. A Kerekes Lajos és Juhász Gyula által összeállított kötetek értékes és érdekes, a má­sodik világháború előzményeit, kitörését és kezded szakaszát mind magyar mind egyetemes történeti szempontból számos vonatkozásban megvilágító, új adatokkal gazdagító iratanyaga a történetkutatásban jelentős hiányt pótol. Az is egészen bizonyos, hogy a nagyközönség széles köreiben nagyfokú érdeklődés kiváltására alkalmas, s éppen ezért nagyobb példányszámban való megjelentetést is megérdemelt volna. Incze Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom