Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 121. A megismétlődő munkásmozgalmak és bérharcok viszont azt jelezitek, hogy a megélhetési gondok egyre növekednek és a problémák közeli megoldásával kapcsolatosan csak vajmi kevés reményt lehet táplálni. Éppen ezért a közgyűlés is drágasági pótlékot szavazott a „kisebbrendű" városi alkalmazottak (szolgák, kocsisok, napszámosok) részére, hogy legalább az alacsony fizetésű kategóriák dolgozói körében levezesse a növekvő elégedetlenséget. A financiális bajok következtében a Magyar Munkásotthon Szövetkezet győri részlege is a végrehajtás sorsára jutott, mely körülmény ugyancsak rontólag hatott a munkásság hangulatára, nem említve az áldozatokat, akik befektetett kis tőkéjüket a végén: elvesztették. A város vezetősége bár mindent elkövetett, hogy a szegény kisemberek anyagi károsodását elhárítsa, de szűkös vagyoni helyzetében azt mégsem, vállalhatta, hogy az összes elárverezett parcellákat újabb árverés kieszközlésével magához váltsa és az esetleges nyereségből az érdekelteket kártalanítsa. 12. A törvényhatósági jogú városok vezetői közben — 1909 május havában — Budapesten megtartották első közös, kongresszusaikat a rendezett tanácsú városok polgármestereivel s az ennek kapcsán megalakított állandó bizottság, felhatalmazást kapott arra, hogy az új városi törvény főbb alapelveit kidolgozza, valamint felterjesztést intézzen a belügyminiszterhez a városoknak nyújtandó segély megadása, a pénzügyök reformálása, a háztartás rendezése es a városi kisajátítási jog kiterjesztése tárgyában, Minthogy azonban a két érdekképviseleti szerv (a thj. városok polgármesterein dk érdekközössége és a rendezett tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete) üléseit külön is tovább folytatta s az erők szétfő rgácsolódása a pozitív eredmények elérését sorra meghiúsította, két évvel később (1911-ben) megtörtént a fúzió s a nagyobb súllyal kifejtett erőfeszítések csakhamar sikerre is vezettek. A kormány a következő esztendő nyarán a képviselőház elé terjesztette a városok fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot, mely rövid vita után elfogadásra talált s mint 1912. évi LVIII. törvénycikk került a Corpus Juris-ba. 1905—07 forradalmi mozgalmai után, a kibontakozott monopolkapitalizmus viszonyai között már a kormányzat sem tarthatta fenn a városokkal szemben eddig követett politikáját. Egyre inkább látnia kellett, egyrészt a városok megnöveikedett gazdasági súlyát és jelentőségét (s. ennek felismerését legvilágosabban a városi rendőrségek fokozatos államosítását elrendelő, ugyanekkor keletkezett törvényszakaszok mutatják) — > másrészt azt, hogy a tőkés rend további fenntartásában a városi igazgatásra, mint az állami erőszak-szervezet jelentékeny részére, egyre nagyobb, hovatovább döntő szerep hárul: így a városok anyagi, szervezeti és ezáltal politikai megerősítése — ennek kapcsán pedig nem utolsósorban az apparátusban dolgozók anyagi helyzetének javítása —, a rendszer fenntartásának egyre lényegesebb feltétele, így a törvény mindenekelőtt rendezte a városok állami segélyezését, úgyszintén a városok háztartási ügyeinek néhány tisztázatlan kérdését. Megszüntette a törzsvagy ónnal kapcsolatos intézkedések, eljárások hosszadalmasságát, egyszerűsítette az elidegenítési eljárások formaságait és mentesítette a kevésbé jelentős gazdasági jellegű ügyeket a felsőbb hatósági jóváhagyás alól. Nagy könnyebbséget jelentett, hogy ettől kezdve a városok közadó módjára hajthatták be a közüzemi díjakat, de még jelentősebb újítása volt a törvénynek az a része, amely a városi alkalmazottak illetményeinek megállapításával foglalkozott. A rendelkezések értelmében ui. a thj. városok tisztviselői a VI—XI. fizetési osztályokba nyertek besorolást és az államiakkal egyenlő mértékben részesültek családi pótlékban. —