Levéltári Közlemények, 35. (1964)

Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.

A thj. város igazgatása a kapitalizmus korában 117 A politikai •események, a gyakori komiányzatváltqzások és az uralkodó osztályok közit támadt belső ellentétek miatt azonban a reform-törekvések megvalósítását még sokáig nem sikerült kikényszeríteni, pedig a thj. városok polgármesterei az évenkint megtartott értekezleteiken ismételten sürgették a megoldást, néhány évvel később, 1906-ban pedig a II. országos kongresszus plénuma emlékiratot juttatott el ez ügyben a belügyminiszterhez. A memorandum egy új városi törvény alkotásának szükségességét hangoztatta és kívánságai közé a szegényügy átfogó rendezését, a tisztviselők szolgálati szabályzatának elkészítését, erkölcsi és anyagi helyzetük emelését, a regale-jogok vissztaadását és a kisipar hatékonyabb támogatását vette fel. A városigazgatás ilyen körülmények között csak a régi mederben s a jórészt elavult jogszabályok által megengedett kereteken belül fejthette ki működését, a helyi követelményekhez alkalmazkodó, viszonylagos rugalmassággal. Ez utóbbira viszont nagy szüksége volt, mert a nap minit riap felmerülő problémák és a velük kapcsolatos anyagi természetű kérdések sok gondot okoztak — különösen az 1890-es évektől kezdődően —, minthogy az 1888. évi XXXV. és XXXVI. törvénycikkek megfosztották a városokat regale joguktól s helyébe csupán kártalanítási összegeket, illetve az állami italmérési jövedék tiszta jövedelmének 30—40%-át bocsátották a városi háztartások rendelkezésére. Az ügyforgalom ugyanakkor mindenütt jelentősen megnövekedett, főleg a tanácsi és számvetőségi munkaterületek vonalán, de az 1896. évi XXXIII. törvénycikkel életbe léptetett új bűnvádi perrendtartás gyakorlati alkalmazása is komoly munkatöbbletet jelentett, elsősorban a városi rendőrség számára, amennyiben a nyomozó hatóságok és közegek részére kiadott utasítás az addiginál sokkal nagyobb mértékben vette igénybe a közrendészet szakszemélyzetét. Még hátrányosabb helyzetet teremtett az 1899. évi VI. törvénycikk (majd később az 1900. évi XVIII. te), mely az említett százalékos részesedést megvonta s helyette évekre menően fix összeget állapított meg, holott a thj. városok pénzügyi viszonyainak méltányos rendezését több ízben megígérte a törvényhozás. A közigazgatási tevékenységről beszámoló polgármesteri jelenftések ezért a századforduló esztendőiben nem alaptalanul ismétlik azt a visszatérő megállapítást, hogy a városok általában magukra vannak utalva, a kormányzat nem adja meg nekik a szükséges anyagi és erkölcsi támogatást. A törvényhozás különben — reformok hiányában — legalább annyit cselekedett, hogy ugyanebben az esztendőben törvényt alkotott a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről (1901. évi XX. te), mely gyakorlatilag a jogorvoslati idők egyöntetű (minden ügyre vonatkozólag 15 napos) megállapítását és a közbeszóló határozatok elleni fellebbezés kizárását jelentette, bár Győr thj. város a bürokratizmus felszámolása kapcsán ennél többet valósított meg, amennyiben ügyvitelében — minden hivatalára kiterjedőleg — bevezette az úgynevezett rövid úton való elintézés módszerét. Az érdemi elbírálás közben szükségessé vált szakvéleményeket, felvilágosításokat, kivonatokat az előadók közvetlenül szerezték be és mellékletekként (iktatás nélkül) az egyes ügyirat-kötegekhez csatolták. A közbeeső intézkedéseket gyakran csak távbeszélőn tárgyalták meg s így elkerülték az átmeneti jellegű végzések fogalmazásával, expediálásával kapcsolatos időveszteségeket. Az ügyiratforgalmat ily módon — az előző évihez viszonyítva — közel 4000 darabbal sikerült csökkenteni, mely apadás a közigazgatási apparátus munkájának meggyorsításában kedvezően éreztette kihatásait.