Levéltári Közlemények, 35. (1964)
Levéltári Közlemények, 35. (1964) 1. - Lengyel Alfréd: A törvényhatósági jogú város igazgatása a kapitalizmus korában : különös tekintettel Győr thj. város igazgatására / 99–125. o.
114 Lengyel Alfréd Az ipar és kereskedelem kapitalista irányú előmozdítása, fejlesztése tehát: a tanács legfontosabb feladatai közé tartozott, bár tagadhatatlan, hogy ugyanakkor a város »az oktatás síkján is sokat tett az előrehaladás érdekében. 1892-ben a tankötelesek beiskolázottsága már elérte a 98%-ot (1872-ben még csak 79°/o Volt), a népiskolák száma 2l-re, a tantermeké 57-re emelkedett és a tanerők, száma is állandóan emelkedett. Mellettük egy felsőbb tanintézet (jogakadémia), két középiskola (főgimnázium és főreál) és öt egyéb- alsó fokú intézet gondolkodott az ifjúság szakszerű oktatásáról, jórészt a város közönségének, költségvetési keretének, a közművelődési és iskolai célokra szánt áldozatvállalása alapján. — A fejlődés ütemét azonban kulturális és gazdasági vonalon egyaránt lelohasztotta az uralkodónak az a döntése, hogy az érdeklődés hiánya miatt, — de még inkább takarékossági okokból — 1892-ben megszüntette a több, mint száz év óta működő Győri M. Kir. Jogakadémiát. Nem vitás, hogy a hallgatók száma 1880 körül 'erősen megcsappant s azóta állandóan fogyóban volt, de ebben az elnéptelenedési hullámban a szárnyra kelt híreszteléseknek is részük volt, melyek illetékes fórumok nyilatkozatai alapján, már jó előre kilátásba helyezték az akadémia fokozatos megszüntetését. A város hatósága nehezen tudott belenyugodni ebbe a döntésbe és a későbbi években is több ízben felterjesztéseket, 'emlékiratokat küldött ez ügyben a kormányhoz, mígnem a közoktatásügyi miniszter végül is kategorikusan kijelentette, hogy a királyi rendelkezés megmásításához nem tud segédkezet nyújtani. Mint az Intézet történetének írója, Németh Ambrus ezzel kapcsolatban melankolikusan megjegyzi: „E válasz elegendő volt arra, hogy Győr városa es vidéke lemondjon az Akadémia visszaállítására irányuló reményéről." 12 ' A városigazgatás, a városfejlesztés egyéb vonatkozásaiban ugyanígy kevés pozitív előrehaladás volt tapasztalható, a, szociális ügyek vonatkozásában pedig egyenesen nagy lemaradás állit be: az ipari központtá váló, és így továbbra is erősen növekvő város szociális problémáinak megoldására a korábban kidolgozott — s már akkor is elégtelen — csupán „szegénygondozási" és „'karitatív' 1 " megoldásokat javasló módszerek ki nem elégítő volta még nyilvánvalóbbá vált. A szegényellátás megfelelő anyagi fedezet hiányában még a létminimumon történő, segélyezést is csak egyre nagyobb nehézségekkel tudta lebonyolítani, a társadalmi szervek jótékony tevékenysége viszont igen rendszertelen volt. — A gyermeknevelés különösen a nincstelen néposztályok soraiban okozott egyre súlyosabb problémákat. A napszámosok pl. nyomorúságos helyzetükben gyakfan zsenge korú gyermekeikről sem tudtak kellően gondoskodni s ez a körülmény az ifjúság erkölcsi magatartására is erősen kihatott. Az utcán nevelődő, kóborló fiatalok szaporították a koldulók amúgyis magas számát, de az állandó csavargás, a zülött életmód bűntények (lopás, betörés) elkövetésére is fokozott mértékben nyújtott lehetőséget. A városi árvaszéknek ezzel kapcsolatosan rengeteg munkája akadt, a gyámrendelésekkel egybekötött hatósági eljárások szinte napirenden voltaik. — Hasonlóképpen növelte a közrendészet ügyforgalmát cselédek és munkaadók viszonyának a fejlődéssel ugyancsak szükségképpen együttjáró kiélesedése is: a sűrűn előforduló viták s főleg a munkaadók részéről elkövetett szabálytalanságok (felmondás nélküli elbocsátás, bér visszatartása, tettleges bántalmazások) számos esetben rendőri beavatkozást tettek szükségessé — többnyire persze nem a munkaadók kárára. Németh Ambrus: A győri királyi jogakadémia története. Győr 1915. 103. 1.