Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : első közlemény / 71–97. o.

Szeged közigazgatása a város felszabadulásától Magyarország felszabadulásáig '91 e tisztségében megerősítették. A bizottság alapjában formális szerepét viszont az mutatja, hogy a tisztviselői kar pótlására és az ügyosztályok működésére vonatkozó javaslat tárgyalását elhalasztották mindaddig, míg a pártközi bizott­ság az ügyosztályok működését ki nem vizsgálja. A kisgyűlés hatáskörét az újonnan alakuló tanácsra ruházták, ami ugyancsak befejezett tények tudomásul­vétele és szentesítése volt, tekintettel arra, hogy a tanács — mint láttuk — ekkor ténylegesen már egy hónapja működött. A különböző szakbizottságok meg­választásának előkészítésére a polgármester kapott megbízást. A második — 1945. évi első — közgyűlést január 27-én tartották; rajta a szovjet katonai parancsnokság képviselője is megjelent. Ezen a közgyűlésen iktatták be — egyetlen napirendi pontként — a város felszabadulás utáni első főispánját, Karácsonyi Ferencet. 112 Az 1945. március 15-én tartott harmadik közgyűlés szintén csak formális volt. A törvényhatósági bizottság a közigazgatási élet ezen első korszakában számottevő irányító tevékenységet tehát nem fejtett ki, annak ellenére sem, hogy társadalmi összetételét már jelentősen megváltoztatták. Természetes kö­vetkezménye volt ez az állandóan gyors döntéseket igénylő viszonyoknak, melyek nem tették lehetővé a nagy létszámú, ennek következtében nehézkesen összehívható testülettel való igazgatást. A város legfontosabb ügyeit így egy­részt a városi tanács^, másrészt egyéb szervek, mint a gazdasági bizottság és a szakhivatalok intézték. 10. Az 1945. piárcius 17-i törvényhatósági bizottsági közgyűlésen azután le is zárult a bizottság működésének első időszaka. További működésének már az Ideiglenes Nemzeti Kormány Debrecenben 1945. január 4-én kelt 14/1945. ME sz. rendelete szabott irányt, 113 kimondva, hogy az önkormányzati testülete­ket a nemzeti bizottságokon keresztül kell újjáalakítani, a demokratikus pár­tok, a szakszervezetek és egyéb társadalmi és érdekképviseleti szervek válasz­tás nélküli, arányos képviselete útján. Ennek figyelembevételével az 1945. már­cius 17-i küzgyűlésen kimondták a törvényhatósági bizottság megalakítását (emlékezhetünk, hogy a decemberben megalakult testület magát a város nép­képviseletének nevezte csak). A rendelet a thj. városokban a törvényhatósági bizottság tagjainak lét­számát a felszabadulás előttinek felében állapította meg. Ez Szegeden 132 tagot jelentett. Ez a bizottság is ideiglenes jellegű volt — a rendelet így is nevezte —, de a decemberben kiküldött városi népképviseletnél már szélesebb és a kialakult politikai erőviszonyokat inkább tükröző alapokon nyugodott. Benne a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a szakszervezet 23—23, a Polgári Demokrata Párt 14 és a Nemzeti Parasztpárt 18 taggal volt képviselve. Hivatali állásuk után 12 tisztviselőt jelölt tagnak a Nemzeti Bizottság: Valentiny Ágoston polgármestert, a két polgármester­helyettest: Dénes Leót és Pálfy Györgyöt, és a három tanácsnokot: Róna Bélát, Horváth Jánost és Dobay Pált. Ezekhez csatlakozott az 5 szakhivatalnok-tag: az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész, a műszaki tanácsos, a számvevőségi főnök és a tiszti főorvos: valamennyien a város régi vezető tisztviselői. Új ember volt viszont a hivatalnok-tagok között Diczfalusy Ferenc, a rendőrség főfel­112 SzÁL, Szegedi th. bizottság közgy. jkv. 1944. dec. 27. és 1945. jan. 27. li3 Magyar Közlöny 1945. 1. sz. 2. old. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom