Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : első közlemény / 71–97. o.

Szeged közigazgatása a város felszabadulásától Magyarország felszabadulásáig 85 gatta. 86 A rendőrség éppen ezért egyre inkább a reakciós elemek támadásának célpontjává vált. Diczfalusi erélyesen lépett fel ez ellen, és a közgyűlésen rá­mutatott, hogy egyes konjunktúra-lovagok a rendőrségnek a reakció elleni harcát saját reakciós elgondolásaiknak érdekében akarják felhasználni. 87 1945 február közepétől a tanács már kevésbé folyik be a rendőrség mun­kájába, működését azonban még sokáig operatíve is támogatja. A rendőrség márciustól válik valóban állami szervezetté, ami elsősorban., abban nyilvánult meg, hogy az illetményeket ettől fogva már nem a város fizette. Ekkor már állandó feladata volt a rendőrségnek — mint arról az 1945. március 17-i köz­gyűlésen Diczfalusi beszámolt —, hogy a nyilasokat és volksbundistákat inter­nálja, s az elmenekült és visszaérkező lakosokat ellenőrizze. Eddig az időpontig 130 egyént helyeztek jogerősen rendőri felügyelet alá, 54-et internáltak, 20 internálási javaslat alatt állt, 79-nek ügyét a Népbíróság elé utalták. 88 A szegedi polgárőrség és a rendőrség megszervezése a felszabadult ország­ban, jelentős lépés volt a demokratikus államrend védelme és a helyi közbizton­ság megszilárdítása terén. A szegedi kommunisták büszkék voltak a polgárőri és rendőri szervezet felállítása körül végzett munkájukra. A demokratikus köz­vélemény magától éretődőnek tartotta, hogy a rendőrségen a kommunisták, mint a legtapasztaltabb és legkövetkezetesebb antifasiszták, döntő befolyásra tettek szert. 89 A szegedi városigazgatás nagy érdeme, hogy a rendőrség szer­vezését, .mely a munkásosztály vezető szerepének biztosítása és a népi hatalom megerősödésének szempontjából döntő fontosságú tényező volt, 90 mindvégig messzemenően támogatta. 6. A szegedi igazságügyi hatóságok működését, ennek kapcsán a változott helyzetnek megfelelő szervezeti felépítését valamint személyi viszonyaiknak rendezését ugyancsak Valentiny Ágoston polgármester indította meg, 1944. november 8-án kiadott rendeletével. Jogalapként ehhez a szovjet parancsnok­ság által reá ruházott jogkörre hivatkozott, s ennek birtokában elrendelte, hogy az Ítélőtábla, a főügyészség, a törvényszék, az ügyészség és a járásbíróság mű­ködését azonnal kezdje meg, és ezt az 1944. március 19-én érvényben volt ma­gyar törvények és rendeletek alapján folytassa. A polgármesteri rendelet tehát nem ismerte el a német megszállás alatt keletkezett törvényeket és ren­deleteket, sőt kimondta, hogy „kommunista (bolsevista) meggyőződése, vala­mint e meggyőződésének alkotmányos módon (szóval, írásban, nyomtatás­ban stb.) való kinyilatkoztatása miatt bűnvádi eljárás senki ellen nem indít­ható. Az 1921:111. te. 1., 2., 3. és 5. §-ai ebben a vonatkozásban ez idő szerint nem alkalmazhatók". 91 Bár ez a felfogás természetesnek tűnhet, maga a jogi tény mégis figyelemre méltó: országgyűlés nélkül a fzegedi polgármester he­lyez hatályon kívül törvényeket. Miniszteri jogokat gyakorolva, a bírósági és ügyészségi szervek élére Valentiny nevezett ki vezetőket, ő rendelte el a tör­vényszéki fiókfogház működésbe helyezését, ideiglenes szolgálatra rendelt be jogászokat, egyes bíróságok között személyi cseréket hajtott végre és a bíró­8G SzÁL t Szfőisp. 274/1945. sz. 87­88 SzÁL, Szegedi th. bizottság közgy. jkv. 1945. márc. 17. 89 Szántó György (szerk.): A tudományos szocializmus és a munkásmozgalom története. (Jegyzet az egyetemi és főiskolai hallgatók számára.) Budapest 1960—61. 176. old. 90 Nemes Dezső: A népi Magyarország .. . 21. old. 91 1921: III. te. Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom