Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Réti László: Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság pénzügyi politikájához : a Pénzügyi Népbiztosságnak az Országos Levéltárban őrzött iratai alapján / 47–70. o.

52 Réti László adata volt gondoskodni az osztrák munkások munkájának és munkabérének biztosításáról. Fenti „elvi" alapon minden külföldi követelést fenntartás nélkül kifizethetett volna a magyar forradalmi kormányzat. A Külügyi Népbiztosság egyébként is gyakran emelt szót a külföldi gazdasági érdekek védelmében. Így július 10-én közölte, hogy a németalföldi főkonzulátus tiltakozott az ellen, hogy a Magyar Jelzálogbank helyiségeit más célokra igénybeveszik és ezáltal az érdekelt külföldi részvényeseket megkárosítják. A Pénzügyi Népbiztosság válaszában közli, hogy mint már többször kifejtették: „nem ismerhetjük el a külföldi képviseleteknek azon jogát, hogy magyar cégekkel szemben alkalmazott rendszabályainkat, arra való hivatkozással, hogy a cégnél külföldiek is érdekelve vannak, panasz vagy tiltakozás tárgyává tegyék". Ha a külföldiek ily intézkedések következtében károsodnak, majd a nemzetközi pénzügyi egyezmények megkötése idején igényelhetik a kár megtérítését (6649). Hasonló válaszlevél többször is ment a Külügyi Népbiztosságnak és közvetlenül egyes külképviseleteknek. Egészen más volt a helyzet a külföldi diplomáciai képviseletek itteni bankbetétjeivel kapcsolatban. Ezek teljesen szabadon voltak felhasználhatók. Egyetlen esetben fejezte ki aggodalmát a Pénzügyi Népbiztosság, mivel jelentős öszszegről volt szó. A Külügyi Népbiztosság május 12-én kérte a Nyugát-Ukrán Köztársaság budapesti bankoknál levő, mintegy 6,5 millió koronát kitevő betétjének feloldását minden korlátozás alól. A pénzösszeg Biberowycz Jaroslav követ nevén volt elhelyezve a Wiener Bankverein budapesti fiókintézeténél és a Magyar Általános Hitelbanknál. A követség szerint e pénzek „állami bevásárlás céljaira szolgálnak". A Külügyi Népbiztosság szerint: „A kérelmet megtagadni nem lehet, miután a magunk részére is teljes mértékben igénybe veszszük azt a jogot, hogy állami pénzek felett követeink és megbízottaink mindenkor szabadon rendelkezzenek." A levelet „a külügyi népbiztos helyett" Bárd írta alá. A Pénzügyi Népbiztosság szerint „ilyen nagyértékű feloldásokat csak abban az esetben van módomban eszközölni, ha az előadott adatok és a feloldás jogossága Kun Béla külügyi népbiztos elvtárs saját kezű és személyes aláírása által igazolva van." — Kun azonnal válaszolt: „Fenti betétet feloldom és 10.000 koronás bankjegyekben folyósítható." Ezután a Pénzügyi Népbiztosság intézkedett, hogy a bankok a betéteket fizessék ki (3096). Általában a külfölddel való kapcsolatok jobb megszervezését, egységes ellenőrzését célozta Kun Bélának már áprilisban írt két sajátkezű feljegyzése. Az elsőben, amely április 21-én kelt, azt kérte, hogy a külföldre utazó futárok jelentkezzenek Ágoston elvtársnál, nyilván azért, hogy a futárküldést ésszerűsíthessék és egységesítsék. A másodikban, április 25-én felszólított arra, hogy a Bécsbe utazó megbízottak ott jelentkezzenek Fenyő Andornál, aki a Tanácskormány bécsi gazdasági megbízottja volt, és tartsák magukat az ő utasításaihoz (3030). Ezeket a helyes útmutatásokat nyilván nem mindenki tartotta be, és ezért vált szükségessé később e probléma általános és erélyes rendezése. Külön jelentős probléma volt az államosított külkereskedelem megszervezése. Bár a szocializálás alapját képező, „Mindenkihez!" című felhívás csupán „a nagybirtokok, a bányák, nagyüzemek, a bankok és a közlekedési vállalatok szocializálását" mondta ki, a Forradalmi Kormányzótanács kezdettől fogva természetesnek találta a külkereskedelem teljes szocializálását is, hiszen általa-