Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - IRODALOM - Bognár Iván: Fritz Morstein Marx: Einführung in die Bürokratie. Eine vergleichende Untersuchung über das Beamtentum. (Bevezetés a bürokráciába. Összehasonlító tanulmány a hivatalnokságról.) Neiwied, 1959. / 294–297. o.

290 Irodalom Megismerhetjük belőlük a kor mértékeit (vég, rőf, mázsa, font, öl, szapu, icce, pint stb.), pénzeit (arany forint, magyar forint — értsd: számolási forint —, tallér, garas, krajcár, dénár, bécsi numulus stb.) s mindezek egymáshoz való viszonyát. Bővelkedik a forráspublikáció ártörténeti adatokban, éspedig nem csupán részletessé^-gével, hanem főképpen azzal, hogy egy-egy árufajta árát más-más városból is közli (pl. egy konc papír árát Sárvárott, Pozsonyban, Bécsben). Ugyanez a gazdagság jellemzi a bértörténeti adatokat (pl. meghatározott mennyiségű posztó nyírásának bére, az úr és szolga borbélynál való fejmosásának bére, abroszok és keszkenők mosatásának bére, alsó- és felsőruhák varratásának bére stb.). Úgy hisszük, nem szükséges a forráspublikáció anyagának sem további részletezése, sem kultúrtörténeti és néprajzi adatai gazdagságának bemutatása, hiszen ezekre részben a mű címe, részben a szerkesztő előszava bőségesen utal. Kissé részletesebben tanulmányozva mármost a forrásközlés erényekben nem szűkölködő két kötetét, néhány elgondolkoztató észrevételt érdemesnek tartunk följegyezni. Az a kitűnő hozzáértés és a mindenképpen megbecsülendő nagy munka, mit a szerkesztő és munkatársai a kötetek közreadásával áldoztak, nem lett volna-e gyümölcsözőbb, ha — kiindulva a számadások sokoldalú kutatásának lehetőségéből — a néprajzi szempontok mellett, vállalkoztak volna egyéb irányú kutatások hathatósabb megkönnyítésére és elősegítésére is, az anyag jegyzetelésével, az előszók kissé bővebb tájékoztatásával és az apparátus kevésbé egyoldalú összeállításával? Számadások forrásként való kiadása alig képzelhető el az anyag jegyzetelése nélkül. Legyen szabad néhány, jegyzetet kívánó részletet megerhlítenünk. C C Az I. k. 100. lapján szereplő „fi. XIIj" és „fi. XII", vagy az I. k. 118. lapján, álló „. . , renes C forintot Ilj ki teszen mag'ar fi. IXX" összegek nem magától értetődőek, az utóbbi pedig egyenesen helyt nem állónak látszik. — Van-e külön jelentősége a 28 dénárt rögzíteni kívánó ,,dd 28" jelnek (I. k. 95. 1.) — ami egyébként a két kötetben sehol másutt nem fordul elő — vagy csupán sajtóhiba-e? Az I. k. 67. 1. „uana passa" megjegyzés nélkül áll a szövegben. — Az alábbi bejegyzésben: „Az nap uöttem wramnak eg' subát? d 32" (I. k. 96. I.) suba semmiképp sem szerepelhet, mert az jóval drágább, különösen ha Nádasdy számára vették azt. (Vö. I. k. 16. 1. „Az nap attam sarap ianos subaiara fi 8" „Az nap attam az ferencz subaíara kit wött fi 3"). — A tehénhús fontjának ára a forrás egyéb helyeiből kitűnően általában 2 dénár; ennek ellenére „. . . vöttem ebedre tehén húst eg' fontot húszon neg' pénzen .. d 24" (II. k. 99. 1.) jegyzet nélkül áll a szövegben. A most idézett részletek problémái aligha nélkülözhetik a jegyzetmagyarázatokat. A számadásokban (az egykorúakban, sőt a fiatalabbakban is) ugyanis hasonló „elírások" ténylegesen lehetnek és nem feltétlenül kiadástechnikai hibák eredményei, melyek éppen ezért valamelyes magyarázatra szorulnak. A köteteket bevezető előszók az anyagválogatás természete szerint a számadások néprajzi adatai iránt érdeklődőknek nyújtanak elsősorban tájékoztatást. Amennyiben a tájékoztatásban a számadások létrejöttének körülményeire, a kor pár mondatos vázolására, Nádasd'ynak, mint a számadásban szereplő javak tulajdonosának néhány soros jellemzésére, a számadások szerkezetének és alapfogalmainak rövid bemutatására, valamint a szövegek eredeti írásának egy-két vonással megrajzolt ábrázolására és a közlés néhány problémájának, módszerének ismertetésére sor került volna, gyümölcsözőbben kamatozott volna a forrásközlés hozzáértésben nem szűkölködő irdatlan nagy munkája. Hasznos figyelemmel kísérni tanulságul a legújabb forráspublikációk számadási anyagot közlő, számszerűeri sem jelentéktelen sorát. A sok közül ezúttal Ferdinand Tremel jól sikerült kis publikációjára gondolunk (Das Handelsbuch des Judenburger Kaufmannes Clemens Kprbler 1526—1548. Graz, 1960. 1—124 + I—XXXIX 1), amely mindössze 100 oldalnyi szöveget ad közre kitűnő bevezetővel és apparátussal, s amely korban is, jellegében is közel jár anyagunkhoz. A hely- és névmutató, valamint a tárgymutató sajnálatos módon nem tudott felnőni a közölt rendkívül sokoldalú és értékű anyag szintjéhez. A mutatók hiányosak (nincsenek pl. mutatózva: Csallóköz I. 64. I.; sarkantyúforrasztás I. 215. 1.; ganéj I. 49. 1.; tóásó I. 68., L; oltóág II. 226. L; istenfogadja II. 232. 1.; fölöstököm I. 262. I.; levélhozó I. 265. 1.; fehér pénz I. 111. 1.; gyöngyházból rakott kép II. 205. 1.; hering I. 290. 1. stb.). Máskor viszont olyan tárgyak szerepelnek a mutatóban, amelyek — legalábbis az idézett helyen — nem találhatók (pl. sőreg I. 112. I; abrosz I. 280. L; cseresznye II. 195. 1. stb.). Ebből a bejegyzésből: „23 die Februarii attam lewkan az nehaij kouacznenak az mü szerszámért" (I. 306. 1.) ••csak Léka van mutatózva.