Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - IRODALOM - Vörös Károly: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre. (Levéltárigazgatási ismeretek). (Schriftenreihe des Instituts für Archivwissenschaft der Humboldt-Universität zu Berlin, No. 1.) Berlin, 1962. / 272–277. o.

.268 Oltv-ai Ferenc közben Szeged hatalmas határát tulajdojogilag is (az erdőket kivéve) az ottani lakosság kezére adta s 1950-ben településeiket önálló községekké szervezték. A város ilyen irányú törekvéseivel szemben tehát már éppen ellentétben álló — s helyes — tendencia alakult ki Anélkül azonban, hogy 1944—45 e néhány hónapjára vonatkozóan a városigazgatásnak helyes — és ennek jeleként az összes érdekeltek egyhangú támogatásával is találkozó — kísérletének történelmi jelentőségét és érdemét kisebbítené. összefoglalva most már a szegedi városigazgatás e közel fél évének történetét, megállapíthatjuk, hogy a magára maradt városvezetés az eléje állított feladatokat igyekezett a legeredményesebben megoldani, s ez nagyjából sikerült is neki. A város ellátási és pénzügyi viszonyainak a periódus végére bekövetkező romlása már szükségszerű következménye volt annak a helyzetnek, amelybe a fasiszta rombolások, a tervszerű fosztogatás, valamint a németek és nyilasok hosszan elhúzódó esztelen katonai ellenállása az ekkor még fel nem szabadult területeket döntötte, s mely e területek felszabadulása után természetszerűleg egyre inkább éreztette hatását az elsőnek felszabadult területekért is. Az, hogy a város e hónapokban feladatait végül önállóan is ilyen sikerrel tudta megoldani, egyrészt a Vörös Hadsereg megértő támogatásának volt köszönhető, másrészt annak, hogy a város demokratikus erői, elsősorban a kommunisták vezette szegedi munkásság, kezdettől fogva jelentős befolyást tudtak gyakorolni a város igazgatására és gazdaságpolitikájára egyaránt. A kommunisták közreműködtek abban, hogy a szükségleteknek megfelelően új hivatalokat szervezzenek; a párt káderei az egyes igazgatási ágazatok segítését pártmunkának tekintették, és a közrend helyreállítását elsőrendű fontosságúnak tartva, tagjaikat beküldték a polgárőrségbe és a rendőrségbe. Előmozdították a közellátás megjavítását azzal, hogy a községekbe is kijártak, és .a közellátás és az üzemek nyersanyagellátása érdekében komoly szervezőmunkát és agitációt fejtettek ki. Élenjártak a közmunka megszervezésében, a romeltakarításban, a tisztasági mozgalom terjesztésében: mindezeknek a munkáknak a végzésére mozgósítani tudták a város társadalmát. S a város határában a párt irányításával váltak az egykori bérlőkből és nincstelen földművelőkből saját maguk gazdái. Ez éreztette hatását az újjáalakuló városigazgatás személyi és szervezeti összetételében, s az állami szervek meginduló munkájára gyakorolt hatásában éppen úgy, mint az Árelemző Bizottságnak az áremelések kényszea közigazgatási kirendeltségek) közigazgatásilag is Szegedhez csatoltassanak. SzÁL, Szpm., 64378/1944. sz. — A város ilyen irányú későbbi törekvéseire és azok kudarcára: SzÁL, Szegedi városi tanács jkv., 1945. szeptember 27. A községek Szegedhez való csatolása ügyében a városi tanács ekkor úgy határozott, hogy megkeresi a belügyminisztériumot. Az 1946. februári közgyűlésen a községi elöljáróságok kérelme alapján ismét szóba került az ügy. A város ekkor is kérte a kormányzatot a községek idecsatolására. A fejlődés azonban másképp alakult. 1950-ben nemhogy e községeket nem csatolták a pároshoz, de korábbi területéből 9 önálló községet szerveztek, ami által közel 46 000 • külterületi (tanyai) lakos ügyeinek intézése vált gyorsabbá és egyszerűbbé. Az elcsatolás elősegítette Szeged városiasabb jellegének kialakulását. A város elvesztette mezőgazdasági jellegét és mindjobban iparosodik. Az elcsatolással az ipari népesség aránya a lakosság egész számához viszonyítva 50%-kal emelkedett. L.: Gaál Endre: Szeged tizenöt éve. Tiszatáj XIV. évf. 4. sz. 1960. április 7. 1.