Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Molnár József: Az egri káptalan 1275. évi interpolált oklevele / 23–32. o.

Az egri káptalan 1275: évi interpolált oklevele 27 Az egri káptalanból a 13. sz. folyamán kikerülő privilégiális oklevelek ez időtől kezdve a következő szerkezeti képet mutatják: 1. Inscriptio, 2. Intitulatio, 3. Salutatio, 4. Promulgatio, 5. Narratio, 6. Dispositio, 7. Corroboratio. Az inscriptio, intitulatio és salutatio mindig egyetlen mondattá van összekovácsolva, de a sorrend szigorú megtartásával: „Omnibus Christi fidelibus tarn presentibus, quam futuris presens scriptum inspecturis cajpitulum ecclesie Agriensis salutem in omnium salvatore ..." Arengát a káptalan privilégiumaiban nem találunk. A promulgatio szövege: „Ad universorum notitiam tenoré presentium volumus pervenire". A narratiot mindig „quod" vezeti be. Corroboratio: „In cuius rei testimonium ad instantiam (predictarum) partium (vagy „eiusdem N. N.") ex communi consensu fratrum nostrorum presentes contulimus (litteras) sigilli nostri munimine roboratas." (A királyi parancsra kiállított privilégiumok és az átíró oklevelek corroboratioja természetesen némileg eltér ettől a formától.) A jelenlevő káptalani tagok felsorolása a „Presentibus tarnen" formulával kezdődik, névsorukat pedig a „.. . archidiaconis et aliis multis" formula zárja le. A dátum: „anno Domini (vagy ab incarnatione) M-o CC-o ... Regnante... glorioso rege Vngarie . . . Strigoniensi . . . Colocensi archiepiscopis et venerabili patre nostro ... episcopo Agriensi existentibus".

10 A század utolsó negyedében lényegtelennek látszó, de az oklevélkritika számára szépen hasznosítható apró módosítások történnek. 1276-tól a corroboratiós részben a király „gloriosus" jelzőjét az „illustris" váltja fel. Ugyanettől az évtől — előbb csak ritkábban, később mind következetesebben — a corroboratiÓban az „episcopo Agriensi" a „dei gratia" kifejezéssel bővül. Ugyancsak 1276-tól figyelhető meg, hogy a corroboratiÓban eddig törvényszerűen megjelenő „ex communi consensu fratrum nostrorum" kifejezés lassan kikopik. A 80-as évek első felében pedig a pecsét módosulására vonatkozó kitétel („sigilli nostri post plagam tartarorum secundo renovati") tűnik fel.

11 , "HO VIII. k. 94—95. L; CD IV/3. k. 380—382. L; ÁUO VII. k. 216—218. 1., VIII. k. 241—243. 1.; HO VI. k. 178—179. 1., VII. k. 130—132. 1.; ÁUO VIII. k. 359—360, 407— 408. 1.; Eckhart, Franz: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im MA. Innsbruck 1914. 122—126. I.; Szentpétery Imre: Magyar Oklevéltan. Bp.. 1930. 19—20. 1. 11 E változások törvényszerűek, így az e korban született, de korábbi időre datált hamisítványokban sorra fellelhetők. Pl. a Koxo helységre vonatkozó királyi mandátumot átíró káptalani privilégium: ÁUO. VIII. k. 37—41. 1., Karácsonyi János: A hamis, hibás keltű és keltezetlen oklevelek jegyzéke 1400-Íg. Bp. 1902. 22. 1. 122. sz.; Mohol fiainak az egri káptalan előtti osztozkodását rögzítő privilégium: Karácsonyi i. m. 26. 1. 137. sz. A felsorolt ismérvek alapján és a káptalan tagjainak helytelen névsora miatt feltétlenül hamisnak minősül" a Miskolc nembeli Miklós számára kiállított Aranyos és Bagus birtok cseréjére vonatkozó oklevél is. (Dl. 70626. ÁUO XII. k. 159—160. 1.) Ugyanakkor az Antoleus comes Meszes birtokba való beiktatását elrendelő hamis királyi mandátumot átírq

; káptalani oklevelet ugyanezen ismérvek alapján hitelesnek kell elfogadnunk: ÁUO VII. k. 404—407. L; XII. k. 184— é 185, 214—215, 215—216. 1., Dl. 70659, Dl. 97857, ÁUO. X. k. 257—258, 258—259. L, CD V/3, k. 61—63. L, VI/2. k. 48—50. 1.; HO VI. k. 264—265. L, VIII. k. 215, 224—225, 253— 255, 263—264, 344—345, 368—369, 384—385, 385—386, 395—400, 414—415, VII. k. 202— 203, 204—205, 215—216, VI. k. 309, 311—312, 312—314, 358—359, 394—396, 396—397. 1.; ÁUO XII. k. 342—345, 346—347, 347—348, 403—404, 420—421, 443—444, 460—461, 488—489, 531—532, 589—590, 606—608, 608—609, 641—642. 1. X. k. 124—125, 160—161, 221—222, 222—223, 281—282, 293—294, 314—315, 315—316, 394—396, 396—397, IX. k. 340—341, 342—343, 344—345. L