Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

258 Oltva! Ferenc és paprikáért. A már említett súlyos zsírhiányt is gyufáért szerzett liba behozá­sával csökkentették és korpa kiutalással segítették a sertéstartókat. Tavasszal pedig a termelőknek több vagon gabona, olajosnövény és zöldség vetőmagvat osztottak. Szabadkereskedelem útján az évi szükséglet kétszeresét osztották ki petróleumból, — hogy mégis hiány volt belőle, az volt az oka, hogy Szegedről fekete úton elszállították és felhalmozták. A szénellátás érdekében januárban a bányákba megbízottakat küldtek ki és kompenzáció útján elsősorban a vil­lanytelep szénszükségletét biztosították. S mivel tüzelőhiány is fenyegetett: szétosztották a Pallavicini. uradalomból szállított tűzifát, a városi erdőkből és a város egyes utcáin kitermelt fát, valamint az elhagyott lakások tüzelőkészle­teit. S itt sem hagyhatjuk említés nélkül a városigazgatás ilyen irányú munká­jának előzőkben már megfelelően kiemelt — már előre mutat — s már a kezdődő forradalmi átalakulásra utaló vonását sem, amellyel, az Árelemző Bizottság működésén át (ha csak rövid ideig is) az üzemek áremelési kísérletei­nél eredményesen igyekezett biztosítani dolgozóik bérének megfelelő növelését, a szociális szolgáltatások bevezetését: a tőkés profitnak a dolgozók érdekében történő korlátozását is. A közellátás végül is egyre növekvő nehézségeinek oka — bármennyi pa­nasz hangzott is el a városi Közellátási Hivatal ellen — már a városigazgatás hatáskörén kívül feküdt. Ahogy ui. a város az ország egyre nagyobb területé­nek felszabadulásával egyre jobban bekapcsolódott az egész ország gazdasági vérkeringésébe, úgy vált egyre nehezebbé annak megakadályozása is, 181 hogy a város viszonylag előnyös ellátási helyzetét továbbra is fenntarthassa. Az or­szágosan jelentkező problémák hatása alól többé Szeged sem vonhatta ki ma­gát: készleteit nem tarthatta meg csak saját magának s ellátó mezőgazdasági körzete sem csak a szegedi piacra termelt többé. A város rövid életű gazdasági autarkiája — párhuzamosan azzal, ahogy néhány hónapon át gyakorlatilag teljes igazgatási autonómiája is a központi államapparátus tevékenységének ki­bontakozásával elsorvadt, ill. visszatért a normális keretekbe — így szükség­képpen vált egyre tarthatatlanabbá. Jellemzően érzékelteti ezt az áremelés en­gedélyezése iránti kérelmek elapadása attól az időponttól fogva, hogy ezeknek az ügyeknek intézése már egyre inkább országos analógiákkal alátámasztható, országosan jelentkező: már a városigazgatás hatáskörén túlnövő, s adminisztra­tive is a város fölé helyezett, új, demokratikus főispán hatáskörébe tartozó problémává vált! Az ebből a fejlődésből előállott nehézségeken már az sem segített sokat, hogy 1945. március 1-én újból felállították az immár megyei illetékességű — a város közellátását tehát a megyéével egységben intézni képes — állami szakigazgatási szervet, a Közellátási Felügyelőséget is. A közellátási probléma megoldása ekkorára ui. már a megye határain is túlnőtt és az ország egyes területei között közeilátási lehetőségek szempontjából még fennálló kü­lönbségek törvényszerűen gyors kiegyenlítődése felé indult meg. 4. A magára maradt város számára — ha átmenetileg is, de aránylag hosz­szú időn át mégis autark-gazdasági életének ilyetén fenntartása és továbbvitele természetszerűleg óriási pénzügyi terhet is jelentett. Ezt a terhet átmenetileg még csak növelte az a körülmény, hogy — mint már az előbbiekben más vonat­kozásban említettük — a Vörös Hadsereg felhatalmazásával a városigazgatás indította el — és ebből kifolyólag természetszerűleg finanszírozta is — a Szege­181 SzÄL, Szegedi th. bizottság közgy. jkv., 1945. március 17.

Next

/
Oldalképek
Tartalom