Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig (II.) 249" De gondozás alá kerültek az elmenekültek által elhagyott ingatlanok is, amelyeket a helyi termelési bizottságok arra érdemeseknek osztottak ki, — egyes nagyobb ingatlanok gondozásával azonban közvetlenül a városi Gazdasági Bizottság törődött. December végén Felsőközponton és környékén 55 elhagyott birtok volt, zömükben 3—4 holdas szőlőbirtok, de akadt 40 holdas szőlő is. Királyhalmán 10 elhagyott birtok volt; ezek vezetésére a Gazdasági Bizottság megbízottakat rendelt ki.

129 így Örhalmi Zoltán gyálai 260 holdas birtokán is leltároztatott a bizottság, majd annak vezetésével a város saját kezelésében levő bodomi gazdaság kezelőjét bízta meg.

130 Vetró Lajos felsővárosi gazdaságát is leltároztatta, itt azonban a földek 5 holdas parcellákban való bérbeadásáról intézkedett. Utasította a gazdákat, hogy vessék el az őszieket és biztosította őket arról, hogy az így juttatott bérletben felesek lesznek.

131 Az operatív mezőgazdasági termelési ügyeket különben a polgármester még decemberben a városi gazdasági ügyosztályra bízta s az alatt az idő alatt, míg a Gazdasági Felügyelőség mint illetékes állami szerv, meg nem kezdte működését, a helyzet így is maradt. De már 1945 koratavaszától, földművelésügyi központi igazgatás kibontakozásával, annak kezdeményezésérő* létrejöttek a termelési bizottságok is. Ezek legfontosabb feladata az erőgépek beosztása, működtetésük biztosítása, vetőmag beszerzése volt. A nagykiterjedésű szegedi határ egyes részeinek termelési bizottságai a szegedi Központi Termelési Bizottság alárendeltségében látták el fontos feladatukat.

132 A városigazgatás ilyen irányú munkájának hatékonyságát azonban ugyanakkor más oldalról, a közmunkakötelezettség következetes érvényesítésével éppen saját maga kényszerült korlátozni. Ezért a felsőközponti Nemzeti Bizottság már 1945 februárjában arra kérte a főispánt, hogy a szatymazi, fehértói, őszeszéki, gazgonyai és balástyai mezőgazdasági munkásokat mentesítsék a közmunkakötelezettség alól. A rendkívül lecsökkent igaerő mellett ui. csak a kézierő teljes felhasználásával lehet a mezőgazdasági munkákat elvégezni.

133 De a közmunkakötelezettséget, mint a mezőgazdasági munka akadályát, még a törvényhatósági bizottság tavaszi közgyűlésén is szóvá tették.

134 Ugyanakkor a városigazgatás a lakosság s a szegedi különféle szovjet katonai alakulatok ellátása érdekében továbbra is igyekezett fenntartani a háborús gazdálkodás korábbi, a mezőgazdasági termelők beszolgáltatási kötelezettségén alapuló háborús módszereit is. Ezt azonban már adminisztratíve is megnehezítette az a körülmény, hogy a beszolgáltatási apparátus, vezetőinek elmenekülése folytán, egyelőre működésképtelen volt. A beszolgáltatást ui. a gazdáknak részben a háborús években kiadott intézkedések, részben a felszabadulás után a tanács által hozott rendelkezések alapján továbbra is teljesíteniük kellett. Az említett újabb szabályozás a burgonyabeszolgáltatás mértékére terjedt ki. E szerint a termelők minden hold szántóterület után 1 q burgonyát kötelesek beszolgáltatni. Szabályozta egyúttal a 129 SzÁL, Szpm., 19479/1944. sz. no SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. november 18. és SzÁL, Szpm., 59817/1944. sz. 131 SzÁL, Szegedi Gazdasági Bizottság jkv., 1944. november 3. 132 SzÁL, Szpm., 63472/1944. sz., — a termelési bizottságokra Id.: SzÁL, Szegedi th. bizottság közgy. jkv., 1945. március 17. 133 SzÁL, Szfőisp., 260/1945. sz. 134 SzÁL, Szegedi th. bizottság közgy. jkv., 1945. március 17.