Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Oltvai Ferenc: Szeged közigazgatása a város felszabadulásától az ország felszabadulásáig, 1944. október 11.–1945. április 4. : második közlemény / 247–271. o.

A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században 243 dig konkréten kell eldönteni, mikor milyen mértékben szabta meg ez a viszony az állam életét. Talán nem tévedünk, ha az irodák szervezetében — a gyakori személycserék ellenére is — meglátjuk a „középkori" jellegű familiaritással szemben az „újkori" hivatalszerűségre való törekvést, a személyzet relatív állandósulását. 4. Végül a hivatalszerűség tört előre lépésről lépésre az ügymenetben is. Döntő fordulónak látszik a XIV. század dereka, amikor szinte egyszerre jelentek meg — elsőnek az országbíró kancelláriájában — a signatura, az absentibus sigillis záradék és a solvit-jelék. Az 1370-es években kezdték alkalmazni az ellenfél távolmaradását tanúsító contra non venit jeleket, s ebben az időben kettőzödött meg a solvit-]e\, tűnt fel az oklevél írójáé mellett a pecsételő kézjegye is. Nem sokkal később kiment a gyakorlatból az ítélőmester pecsétjére utaló absentibus sigillis záradék, de tágabbkörű. alkalmazáshoz jutott a különös, majd — az 1430-as években — a személyes jelenléten. Az 1410—20-as években az írásbeli munka ellenőrzésének jelzése (lecta) kezdett gyökeret verni, először csak nagybírói üresedéskor és örökjogot biztosító okleveleken, később már a többieken is. 1434-től a személyes jelenlét, 1444-től a "nádor, 1448-tól az országbíró irodája rendszeresen lectázott. Végül az 1460-as évektől az oklevél fajtájának megfelelően jelezték a bírságlevél kiadását (extradata), a bevallást meghallgató személyt (coram) és a szöveg javításait (correcta). Mint már említettük, a fejlődés vonala a díjak beszedésének külsőséges szempontjától egyre inkább a munka tartalmi tökéletesítése felé halad, s a többszörös signatura révén a kereset, alapjául szolgált oklevél kezd ügyirattá átalakulni. A szervezet és ügyvitel tökéletesedése, a személyzet relatív állandósága és a familiaritás hatásának korlátozása a felépítmény jelenségei. Mögöttük másfajta, itt nem részletezett folyamat húzódik meg, a perek számának megnövekedése, az ügyforgalom tömegessé válása. Ez a két fő pertípust tekintve anynyit jelent, hogy az uralkodó osztály nagyobb mértékben pereskedett birtokai fölött, és szükségét érezte a hatalmaskodás törvényes eszközökkel való korlátozásának. A bírói apparátus mindkét vonatkozásban a feudális termelőviszonyokat védelmezte, kiépülésének lépései pedig a termelőerők fejlődésére utalnak. Több per annyit jelent, hogy érdemesebb volt a birtokot fegyverrel vagy perrel megszerezni ill. megvédeni, mint azelőtt. De a termelőerők fejlődését az intézmények történetírója éppen úgy csak jelezheti, mint a nagy érdekekért folyó perek kis lépéseit a javaközépkori jelek feljegyzői. Bónis György y Levéltári Közlemények