Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.
236 Bónis György a nádor, vagy a különös jelenlét halasztotta tovább* a leendő országbíró székére. A nádor irodája aránylag szerény szerephez jutott: Szécsényi Frank után, 1408 végén és 1409 elején a pecsétet ugyan ez adta, de az oklevelet — a szokásos jelek tanúsága szerint — a tovább működő országbírói iroda készítette el. 328 Rozgonyi Simon halála után, 1414-ben a nádor csak akkor adott ki oklevelet országbírói ügyben, ha egyúttal a pert is magához vonta. 329 Ezzel szemben a királyi jelenlét munkájában beállott fennakadást legtöbbször a különös jelenlét hidalta át, így 1380-ban Szepesi Jakab, 1385 elején Szécsi Miklós, 1414-ben Rozgonyi Simon tisztségviselése után. Az utóbbi esetben — mint láttuk — külön kisegítő bírói pecsét alkalmazására is sor került; az okleveleket a. kúriai jegyzők írták, sőt a hitelesség bizonyságául lecta-]elle\ is ellátták. 330 1423-ban ugyancsak a különös jelenlét halasztotta tovább a pereket, s a lectajelet az országbírói iroda egyik jegyzője alkalmazta. 331 Az üresedés tehát ebben az időben korántsem jelentette az iroda szétszóródását, sőt a pontosabb ellenőrzés többletfeladatát rótta rá. Még inkább így kellett ennek lennie a különös jelenlét megszűnése után. Az 1430-as évektől kezdve a központi bíróságok fejlődésének döntő tényezője a személyes jelenlét előtérbe nyomulása. Említettük, hogy eredetileg a királynak tanácsában folytatott ítélkezését jelentette, s. így az ország legmagasabb rendű fóruma volt. Ügyköre elsősorban azokra a perekre terjedt ki, amelyek közvetlenül érintették a királyi hatalom és a feudális osztályrend fennállását: a hűtlenség és a hatalmaskodás eseteire. A hűtlenség nevén összefoglalt sokféle cselekmény megbüntetése politikai jelentőségén túl arra is alkalmat adott, hogy a király megbízhatónak ítélt kezekbe adja a reá szállt birtokokat; a hatalmaskodás elleni harc pedig a feudális anarchia évcizedeiben különös hangsúlyt kapott. Emellett a perek átterelése révén a személyes jelenlét felülvizsgálati működést fejtett ki a kúriai és a vidéki bíróságok vonatkozásában, és hatásköri bíróságként szerepelt a szentszékek és a világi fórumok között. A kúria hagyományos bíróságaitól abban is különbözött, hogy eredetileg a király mindenkori tartózkodási helyére (ubi tunc deo duce juerimus constituti) és a szokásos nyolcadoktól függetlenül, határozott napra idézett. 332 Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a specialis és a personalis presentia közt nem párhuzamosság, hanem rangkülönbség állott fenn az utóbbi javára. 1411-ben pl. Zsigmond meghagyta Jakab mester különös jelenléti bírónak, hogy a Márévár felerészéről folyó pert irataival és az ítélettel együtt a személyes jelenlétre terjessze fel; Jakab ezután a királyi parancsot átírva, ugyancsak a király nevében, oda tűzött ki határnapot. 333 328 1408: Dl. 78861, 92326 (a H országbírói jel szélső adatai 1406: Dl. 78716. — 1413: DL 75074); 1409: Dl. 92328 (az LS jelre 1. 121, 127. jz.). Sajátos eset 1408: a Zsigmond nevében kiadott spec. prés. halasztólevélen Garai Miklós nádor pecsétjét alkalmazták, Fejér X/4. k. 680. 1. \ 329 L. fent 148. jz. 330 1380: Dl. 77799, 77800, 77805-6 (Zichy okmt. IV. k. 166, 172—176. 1.); Dl. 96549, Bánífy okit. I. k. 350—359; 1385: Dl. 77910, 77912 (Zichy okmt. IV. k. 294, 296. L), DL 96600; 1414—15: fent 149—155. jz. 331 L. fent 160. jz. \ 332 Varga Endre (szerk.): Bónis György—Degré Alajos—Varga Endre: A magyar bírósági szervezet és perjog története. (Budapest 1961, Levéltári szakmai továbbképzés. Felsőfok 13. sz.). Soksz. 17—18. 1. 333 Dl. 79045.
