Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - Molnár József: Az egri káptalan 1275. évi interpolált oklevele / 23–32. o.

24 Molnár József A káptalan privilégiális formák közt kiállított oklevelében átírt királyi mandátum (teljes szövegét 1. a Függelékben) azonban nem állja ki a tartalmi kritika próbáját sem. Formulás részei túlontúl fejlettek. Szerkezete teljesen kikristályosodott, stílusa nagyon magabiztos. így semmiképpen nem illik bele a Kun László kancelláriájából kikerült, minden szempontból primitívebb jegyeket hordó mandátumok együttesébe. Különösen a „si non fuerit contradictum" és a „contradictores verő, si qui fuerint, ad nostram citet presentiam ad terminum competentem" formula mutat több rokonságot a 14. sz. első felének királyi parancsaival, mint a 13. sz. 70-es éveiből kelt kétségtelenül hitelesnek látszó mandátumokéval. A Kun László nevében hamisított mandátum tehát semmiképpen sem keletkezhetett a 14. század első évtizedeinél korábban.

3 Mivel azonban — mint még látni fogjuk — az oklevél számos részletében valóban ennek 13. századi keletkezésére utaló elemeket is találunk, a továbbiakban fel kell vetnünk a kérdést: vajon teljes egészében hamisítvánnyal állunk-e szemben, vagy oklevelünk egyes részeiben — s további kérdés: mely részeiben — eredeti 13. századi szöveget is tartalmaz-e? Ennek a kérdésnek tisztázásához az átíró oklevél alaposabb vizsgálata vihet közelebb. Az oklevélben szereplő személyek legtöbbjéről kideríthető, hogy valóban ezen a területen és tényleg a 13. sz. utolsó negyedében éltek. A Tarjánt birtokló Aba nembeli György fiairól: Péterről és Hethiruh-ról 1276-ból és 1288-ból is maradt fenn nyom. Rédei Veres Dezső és Gárgyán László leszármazottjai a 14. sz. első felében a Tarjánnal szomszédos Réde birtokon élnek. Csobánka comes fia, János comes valóban Gyöngyös birtokosa a 13. sz. 70-es éveiben, Sólymost és Szűcsit szintén az oklevélben szereplő nemesek utódjai bírják az Anjouk korában. Pata fiának, Demeternek leszármazottjaival pedig 1340-ben a váci káptalan előtt találkozunk, amint éppen birtokigényüket jelentik be Tas, Szentmárton és Encs birtokokra, E birtokok addig az oklevelünkben szintén szereplő Encsi Péter magtalanul elhalt fiának, Demeternek tulajdonában voltak.* Mindezek a tényezők tehát még az oklevél 13. századi, a keltezés időpontjának megfelelő származása mellett szólnak. A határjárás során elénk táruló kép szintén azt a benyomást kelti, hogy oklevelünk írója vagy hamisítója a földrajzi viszonyok hibátlan ismeretével és valóban reálisan rögzíti a birtok határait. A 19. sz. 60-as éveiben Pesthy Frigyes 3 Szentpétery—Borsa i. m. 2634. sz.; 2737. sz. (Dl. 38666.); 2494. sz. (Dl. 21828.); 2719. sz.; 2690. sz. (Dl. 73375.); Vö. I. Károly 1338. febr. 4-én kelt, az esztergomi káptalanhoz intézett mandátumával, amely Petheuch fia Miklós Jobbágyi birtokára vonatkozik. (DL. 60966.) Régebbi oklevéltani irodalmunk kevés figyelmet szentelt a királyi mandátumoknak, ezért érthető, hogy a diplomatikai kritika alkalmazása során néha még Szentpétery Imre is bizonytalan álláspontra helyezkedett (pl. IV. Béla 1264." ápr. 8-án Chyzkerey comesnek kiadott adománylevele. HO VI. k. 121. 1., Szentpétery i. m. 1401. sz.) — vagy hamis oklevélnek tulajdonított hitelt (IV. Béla 1255. évi, Antoleus comes Meszes birtokba való beiktatását elrendelő mandátuma. ÁUO VII. k. 383. 1., Szentpétery i. m. 1045. sz.). Borsa Iván e tekintetben elért eredményeit figyelembevéve talán nem lenne érdektelen esetenként felülvizsgálni Szentpétery megállapításait a királyi mandátumokkal kapcsolatban. 4 Karácsonyi János i. m. I. k. 8, 14, 15, 18. 1.; Nagy Imre: Anjou-kori okmánytár Bp.. 1879—1920. (a továbbiakban AO) V. k. 92—93. I. (Dl. 60971.)'