Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.
A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században 229 \ adiudicatoriarum" és a pannonhalmi konvent jelentőlevele alapján az eskütétel megvitatására meg kellett volna jelennie, távol maradt, ezért bírságban marasztalják. 266 A signatura, amelynek alapján ezt a bírságlevelet megírták, részben megadta azokat az adatokat, amelyeket a formula kezdőbetűkkel jelölt: a felperes ügyvédjének nevét és meghatalmazását. A felek nevét és az elmulasztott perbeli lépést a jegyző magából az okjevélbol tudta meg, amelyen a signatura állott. Ez pedig nem volt egyéb, mint a személyes jelenlét közbenszóló ítéletét magában foglaló pannonhalmi jelentés. A „iuxta continentiam" fordulat, mely a bírósági oklevelekből nem hiányozhatott, arra utal, hogy a felek a megelőző halasztólevelet vagy a hiteleshelyi jelentést még a tárgyalás előtt átadták az ítélőmesternek; ő a signatura rájegyzésével jelezte a perben történt további lépést, irodájának munkatársai pedig ennek a feljegyzésnek, az átadott oklevélnek és a formuláskönyvnek a segítségével megírták az esedékes oklevelet. Minthogy a Signaturak nem említik meg a. várakozással töltött napok számát, ezt a nótáriusnak fejből kellett Uidnia, illetve az oklevelet — a bírságlevelek tömegének tanúsága szerint — még aznap, legkésőbb másnap meg kellett írnia. A bonyolultabb oklevelek: közbenszóló és végítéletek, végrehajtási parancsok megszerkesztése sem okozhatott különös gondot egy gyakorlott jegyzőnek. Az Uzsai János Ars Notariájában megfigyelhető változatosság a jogeset minden fordulatánál segítségére volt. Rendelkezésére állottak az ügy előző szakaszaiban keletkezett oklevelek, amelyeket a felek vagy már a megjelenéskor átadtak az ítélőmesternek, vagy a bizonyítási szakaszban a bíróságon nyújtottak be. Nem részletezhetjük itt azokat az adatokat, amelyek a protonotarius szállásán (bospitium) bemutatott vagy elhelyezett oklevelekre vonatkoznak. 267 Hajnik helyesen emelte ki, hogy a feleknek az ítélőmesternél való találkozása számos ügynek bíróságon kívüli elintézésére vezetett, s ez volt az az „in hospitio" ítélkezés, amelyet az 1486-.XX. te. is tilalmazott. 268 A „de partium voluntate" halasztás minden fázisban (a megjelenéstől az oklevelek kézbesítéséig) megtörténhetett a bíróságon kívül, de ugyanígy a választott bírósági kikötés, a joglemondás, a per megszüntetése, az egyezség is. A törvényszéken átment perekben viszont a jegyzőnek a felhalmozott bizonyító okleveleken kívül a növekvő szóbőségű signatura is segítségére volt. A garamszentbenedeki konventnek egy hatalmaskodó megidézéséről szóló jelentése pl. 7 soros signaturát tüntet fel, melyek egymást követő törvényszakokat is jeleznek. 269 Ha meggondoljuk, hogy a középkori típusú oklevél és az „újkori" ügyirat között nem utolsósorban az egyediség vagy folyamatosság jegye tesz különbséget, 270 a XV. század végére terjedelmessé növő signaturákban az ügyiratokra jegyzett elintézési fázisok, az aktaszeruség előzményeit kell felismernünk. 266 Kovachich i. m. 165. 1. 267 jellemző az 1459 körül a Várdai család ügyvédjének átadott, szép számú 'oklevél jegyzéke, Zichy okmt. XII. k. 262—263. 1. Ezek az ítélőmester helyiségébe kerültek, ezért veszett el Ákosházi Sárkány Bertalan ügyvédvalló levele ... in hospicio egregii magistri Johannis de Korothna prothonotarii nostri (a nádorénál), 1475: Dl. 88568. 268 Hajnik i. m. 229—230. 1. 269 1494 . D l. 94586. 270 ... während die Urkunde dank ihrem „autarken" Charakter aus ihrem Inhalt voll verstanden werden kann, ... erschliesst sich das Verständnis der Akten in vollem Umfange eigentlich erst aus einer fortlaufenden Folge. A. Brenneke —W. Leesch: Archivkunde (Leipzig 1953) 8. 1. 6*
