Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

226 Bónis György Partes personaliter a felek személyesen jelentek meg, I duellum az alperes párviadalt ajánlott fel, A recepit ezt a felperes elfogadta, ideo sexagesimo secundo a bíróság a kelettől számított 62. napra, die fiet Bude Budára tűzte ki. E úgnatura Zsigmond királynak (ill. személyes jelenlétének) Debrecenben, június 12-én hozott ítéletében öltött oklevélformát; ebben meghagyta, hogy Pál bátai apát a felperesek, Töttös László fiai ellen a kelettől számított 62. napon Budán állítsa elő bajnokait.

248 Hosszabban elhúzódó perben a signaturak és a kiadott oklevelek egyetlen láncba fonódtak össze. A formai rész rögzítette a kiállítandó példányok számát: „una" (ti. „littera"), „due" (ti. „littere") és így tovább. Perhaíasztásnál a „due" számnév volt a leggyakoribb, mert mindegyik fél egy-egy halasztólevelet kért. A rendelés alkalmasint a úgnatura feljegyzésével egyidőben történt meg, de a leírás előtt még ki lehetett egészíteni; ezért látjuk, hogy az „una" szót utóbb ,,due"-re, vagy a „due" szót „tres"re javították.

247 Bírságlevélből rendszerint csak egyre volt szükség, kivéve a pertársaság esetét. Tanulságos ebből a szempontból a különös jelenlét egy 1417-i halasztólevelének signatura^. A felperes, Kazai Kakas Gyula az oklevél kiállításakor távolmaradt, s így járt el a másodszor kitűzött Szent Jakab oktáván is. Az ekkor feljegyzett signatura a bárók határozata alapján tovább halasztotta a pert Szent Mihály nyolcadára, és két haíasztólevél kiállítását rendelte az alperesek számára: egyet a Kazaiak, egyet a Putnokiak kaptak. Ha a felperes megjelenik, nyilván hármat állítottak volna ki.

348 A példányok számán kívül a signatura az ismert 5o/fif-rövidítéssel megjelölte azt is, hogy a megírandó oklevelekért mindkét fél,

249 csak a felperes,

250 vagy csak az alperes fizetett,

25

.

1 illetve valamelyikük hátralékban maradt.

252 Ha a signaturát az ítélőmester a bíróság színén írta rá az előző oklevélre, fel kell tennünk, hogy a felek egy mellette ülő jegyzőnek vagy scriptornak jelezték igényeiket és rótták le díjaikat. A „non adhuc" fizetett összegeket azután 246 A királyi inquisitoria Zichy okmt. VIII. k. 54. 1., a jelentés Dl. 79733, a signatura hibás közlése és a folytatás Zichy okmt. VIII. k. 54. 1. — Ugyancsak a 62. napra tűzi ki a bajvívást a 38. ábrán közölt nádori oklevél signaturája, 1444: Dl. 61567. 247 Pl. 1370: országbírói oklevél, DL 89405; 1375: ua., Dl. 77621 (Zichy okmt. III. k. •614. 1.). Viszont a specialis presentia 1405-i oklevelén a due-t una-ra javították, Dl. 78617 {Zichy okmt. V. k. 385. L). 248 Ex deliberacione baronum ad Mychfaelis], una nobilibus de Kaza et alia nobilibus de Puthnok, actor adhuc non comparuit, due. Dl. 89786. — Egy 1398-i káptalani jelentés sig1 naturája kétféle oklevelet kíván: due prorogatorie, una iudicíaíis, Dl. 98708. 249 Pl. nádori oklevélen: solverunt ambo (vagy: ambe), 1362: Dl. 89357; 1370: DL, 77456, 91758; 1372: Dl. 77513, 91791; országbíróin 1371: Dl. 77470 (közli Zichy okmt. III. k 421. L); különös jelenlétin 1377: Dl. 89465, stb. . 25

° PL nádori oklevélen 1364: actor solvit, Dl. 89369; 1378: A solvit I non solvit, Dl. 77697; 1399: A solvit I non adhuc, Dl. 78320 (Zichy okmt. V. k. 141. L); 1402: A solvit, I non, DL 92200; országbíróin 1372: A solvit, Dl. 77505 (Zichy okmt. III. k. 451. 1.); különös jelenlétin 1380: A solvit, I non solvit, debet seribi, in parte (talán az A-hoz tartozik), DL 77799 (Zichy okmt. IV. k. 168. L), stb. 251 Pl. nádori oklevélen 1372: due, A non, incattus in totum, Dl. 77514/2; due, A non, I solvit, DL 77525; országbíróin 1364: Dl. 89367; 1372: Dl. 89420, stb. 252 Pl. országbírói oklevélen 1392: due, A sine novo d., I solvit sine novo, Dl. 95969; 1. még fent 134. jz. Az utólagos törlesztésre példa egy országbírói halasztólevélen 1426: A solvit I non adhuc (majd ez áthúzva, helyette:) ambo solverunt, Dl. 80026.