Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

224 Bónis György tásukra nincs elég támpontunk, de bizonyos, hogy a kiosztás napjait a törvényszéken ismerték, s ezeken a később érkező felek ítélet előtt még megakadályozhatták a bírságban való marasztalást. 4. A signaturák tanulsága A solvit-)elekből a bírósági oklevelek leírásáért és megpecsételéséért járó illetékek beszedéséről, a lecta- és extradata-jegyzetekbol a XV. század folyamán tért nyert ellenőrzésről és a kézbesítésről kaptunk felvilágosítást. Homályban maradt azonban eddig a tartalmilag talán legfontosabb folyamat, maga az oklevél megszerkesztése. Erre szolgáltat adatokat a signatura, melyet elsőnek a már idézett 1486:XIX. te. szabályozott. A törvény meghagyta, hogy birtokperekben a megidézettet az első nyolcadon ki kell kiáltani, hogy a perbehívás annál inkább tudomására jusson, majd „per magistrum, coram quo causa ipsia mota fuerit, debeat fieri, ut moris est, signatura". Az első elmaradás nem jár bírsággal, a második és a harmadik már igen, a negyedik oktávan pedig a birtokpert az alperes távollétében is be kell fejezni, mint az itt idézett (IV.) te. rendelte. A signatura, melyről itt szó van, semmiesetre sem „lajstrom", mint a Corpus Juris fordítója gondolta, hanem a felperes részéről bemutatott oklevél hátlapjára a bíróságon sebtiben ráírt feljegyzés, mely rövidsége ellenére minden lényeges elemet tartalmaz.

234 A Decretum Maius idézett cikke történetileg hiteles; az efféle feljegyzések jó egy évszázada gyakorlatban voltak. A signatura feltűnése éppen úgy a tömeges jellegű oklevélkiadással függ össze, mint a solvit-jeleké. Amíg a tárgyaláson jelen volt nótárius emlékezetében tudta tartani az ott történteket, ilyen feljegyzésre nem volt szükség. De már az 1340-es évek derekán megtaláljuk ezeket az országbíró halasztólevelein, eleinte még az előlap alján.

235 Az ötvenes évektől kezdve a hátlapon kaptak végleges helyet, mégpedig a bal szélen keresztbe írva (38. ábra). Fejtsünk meg néhány ilyen korai Signaturáv. 1349. máj. 31. Pál országbíró halasztólevelének előlapján alul: Actor personaliter a felperes személyesen jelent meg, pro adverso Dominicus (?) az alperes nevében Domokos (?) cum procuratoriis pälatini a nádor ügyvédvalló levelével, ad octavas G halasztás Szent György nyolcadára.

236 Ez a feljegyzés 1349 Szent Mihály nyolcadában kelt, amelyre az eredeti halasztás történt, s egy 1350. május 1. utánra szóló további halasztólevél kiállításának szolgált alapul. Más példa: 90. jegyzetben) id. m. I. k. 594. 1.; 1486: Turóczi, Dl. 88720; 1487: ua., Dl. 60873, 71007; in quinta 1468: fent 224. jz., 1478: Dl. 69506; in ultimis 1479: Dl. 90490; i486:- Dl. 88721; 1489: Dl. 90199. 234 Vö. Hajnik i. m. 230. 1. A „kereset lényegét magában foglaló bírói levél" azonban, melyről uo. (229. 1.) szó van, valójában nem létezett; az idézett 1500: IV. te. is csak a bírságlevelekről (littere iudiciales) szól. 235 Pl. 1344: Dl. 96243; 1346: Dl. 73390; 1353: Dl. 98394. A hátlap alján 1350: DL 98388; 1351: Dl. 98391. 236 Dl. 96302.