Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

222 Bónis György nos nádori protonotarius (1466—1497) viszont inkább jegyzőkkel dolgoztatott.

219 Ezek az ellenőrző funkciót éppen úgy az ítélőmester megbízása alapján látták el, mint korábban a pecsételők a magukét^Ha pl. az 1450-es évektől dolgozó, a Korotnai alatt másokkal együtt ellenőrző Osztopáni Zöld István nádori jegyzőt ragadjuk ki, megtaláljuk az ítélőmesterekéhez hasonló lecta, correcta és cor am- jeleit (vö. 35. ábra),

220 de ezek a jelek még egy nyolcadon belül sem kizárólagosak.

221 Az oklevél átolvasását és kijavítását, valamint a bevallás megtörténtét tanúsító jegyzeteken kívül a bírságleveleken feltűnt az extradata-jelzés is. Mint fent említettük, a perbeli okleveleket szabályként a protonotarius adta ki a feleknek, de a XV. század derekán ez a funkció is megoszlott közte és a kúria ezzel megbízott jegyzője között. Egy aránylag korai, 1449-i jegyzetben a kézbesítés és a lecta együtt jelenik meg, amiből valószínűnek látszik, hogy az ellenőrző nótárius egyben kézbesített is.

222 Szórványos említés után

223 az 1460-as évek derekán vált szokásossá a bírságlevél kiadásának a felzetre, a tárgymegjelölés után való feljegyzése. Így az extradata-)ú a solvit- és a lecta-jéíek fölé került, és esetleg a kiadó névbetűit, kézjegyét is feltüntette (35. ábra). A személyes jelenléten,

224 a nádor

225 és az országbíró ikaincelláriájában

226 szinte egy csapásra kezdték tanúsítani a bírságlevél kiadását maguk az ítélőmesterek vagy. jegyzőik. Ha a név minden esetben megvolna, azzal magyarázhatnék e jelenséget, hogy az 1464-i bírósági reform után a kúriai irodákban a littere iudiciales kiadásáért is vállalni kellett a személyes felelősséget. Névtelen jegyzeteknél azonban kisegítő magyarázatot kell keresnünk; ezt az 1470 felé megjelenő és állandósuló „extradata est in sede" jegyzetek adják meg.

227 Míg a XV. század első felében csak egy-két utalást találunk arra, hogy az ügy éppen a bíróság elé. 219 Jellemző egy 1469-i nádori birságlevélen olvasható utasítás: legenda, Dl. 85025. 220 1450: káptalant jelentés az országtanácsnak, később a személyes jelenlétre áttéve per Zewld, Dl. 80975; 1452: Zd solvit, Dl. 81049, 84920; 1466: lecta et correcta per Zd, Dl. 84997; 1468: extradata est, Zewld, Dl. 86401, hasonló Héderváry okit. I. k. 345. 1.; 1469: per Zld, Dl. 90128; 1470: coram Zewld, Dl. 83786, 88503;. lecta per Z, Dl, 90145; 1472: extradata per Zld, Dl. 93456; correcta per Zld in díccione „Lelez", DL 84529; 1473: lecta ex tenoré per Zld et correcta in diccione „in iudicio", Dl. 73615; lecta cum tenoré per Zld, Dl. 84534; coram Zld, Dl. 93475; 1477: coram Zd, Dl. 70045; 1478: lecta et correcta per Zld, Hazai okmt. III. k. 436. 1. Teljes neve 1477-ben Dl. 18145, 93510. 221 így a Zöld-jelekkel egyidőben olvassuk egy bizonyos László lecta-jelét, 1469: Ida, Dl. 86404, 93400; 1470: lecta per Ida, Dl. 88513; továbbá Debrétei Mihályét (?), 1470: lecta et correcta per dte, vagy csak per dte, Dl. 68123, 72024, 93433; 1472: per dte, Dl. 93457. 222 Lecta extradata. Th. solvit, Dl. 84877, 84907. (Az Orsz. Ltár keltezésével szemben az előbbi is 1449-ből való.) 223 1461, országbírói bírságlevél: extradata est, Dl. 84958. 224 1466: Budai, Dl. 83771; extradata est per Th., Dl. 90086; 1468: extradata coram Thorda per Zewld, Héderváry okit. I. k. 345. 1.; Budai, Dl. 90995; 1470: extradata in 3* per Thorda, Hajnik Imre regestái (Orsz. Széchényi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Hung. 1968.) IX. 63. 1. 225 1466: Dl. 74923, 84994; 1468: Dl. 86401; 1469: extradata est in quarta per ppL, Dl. 85025, stb. 226 1466: DL 90085; 1468: extradata est in quarta divisione, Dl. 94229; 1469: DL 90136, 93399; 1470: per Shs in 3a, DL 68420. 227 Személynök 1470: Tordai, Teleki: Hunyadiak kora XI. k. 424. L; 1476: Dl. 85063; 1478: Dl. 68433. Nádor 1469: Dl. 93412—13; 1472: határjáró-iktatóparancson, Dl. 93458; 1476: Dl. 58167, stb.