Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

* A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. s2ázadban 211 E táblázatok, melyeket mintaként ragadtunk ki az egész tárgyalt korszakot felölelő összeállításunkból, némi bepillantást nyújtanak a nádori és az országbírói iroda munkájába. (Hasonló volt a helyzet a különös jelenléti bíróságnál, amelyre még visszatérünk.) A nádori, ill. országbírói méltóságnak — a táblázatokon függőleges vonással jelzett — változásától alig érintve folyt a nagybíráktól már szinte függetlenült irodák tevékenysége. Legjobb példája ennek a legutolsónak említett TK (Királyi Tamás?) kúriai jegyző jelzése, amelyet 1425. június 13-án még Kompolt István, 23-án már Pálóczi Mátyus nevében és pecsétjével kiállított halasztólevélen találunk meg.

130 Inkább befolyásolhatta a pecsétek kezelését az ítelőmester változása, melyet ebben az időben még elvileg a familiáris-viszony határozott meg. Ez a változás nem annyit jelentett, hogy az iroda szétszóródott, hiszen a jegyzői és pecsétőri jeleknek további szereplésére százával idézhetnénk példát. Inkább az történt, hogy a bíráskodás érdemébe mindinkább bekapcsolódó, vagy jelentős ügyekben vidéken eljáró protonotarius belátása szerint ruházta át a per folyamán kelt oklevelek megpecsételését egyik vagy másik- tapasztaltabb jegyzőre. Amikor pl. a keveset szereplő Györgyi László mester urának, Rozgonyi Simon országbírónak halála után távozott, egy évnél hosszabb vacantia után Perényi Péter országbíró Szelői János mesterre bízta irodája vezetését.

1

'" 1415 júniusától kezdve az addig rendszerint pecsételő LS nótárius háttérbe szorult Pa (Pápóczi?), majd E mellett. De — mint a táblázat bizonyítja — E is dolgozott már ebben a beosztásban 1413 végén. 1423-ban viszont neki jutott a második hely a pecsétőrséget átvevő BG, majd TK mellett, bár ítélőmestere 1439-ig működött. Hogy ez a váltakozás, melyet nem lehet zárt évkörökre rögzíteni, milyen anyagi kihatással járt, arra nincs adatunk. A pecsétdíj jelentős jövedelmet hozott, s ezt juttatta az ítelőmester mindenkori bizalmasának, akit hol conserva92476, 98805; 1415. febr.: u. így, Dl. 79186, 79233, 79237—38, 79241 (uo. 336. 1.), Dl. 90310. Szórványosan még a nyitrai káptalan 1416. márc 27-i jelentésén (tehát valószínűleg a Szent György nyolcadon): Dl. 94362; 1418. febr.: DL 68694; 1423: Dl. 79815. 124 1413. júl.: Dl. 79160—61, 92428. L. még alább 304. jz. 125 1413. nov.: Dl. 79173 (Zichy okmt. VI. k. 285. 1.); 1415. jún.: Dl. 79264, 79267, 89755, 92440 (az Orsz. Ltárban hibás kelettel); 1416. febr.: Dl. 79308, 79314—15, 79322—23, 87889; innen folyamatosan az országbíró majdnem valamennyi kiadványán, végül 1423. febr.: Dl. 89845; szept.: Dl. 89852. 126 Először 1409. júl.: Dl. 78889—91, majd 1410. ápr.: Dl. 89684; 1415. szept.: Dl. 75278, 75859, 79275—76, 79280, 89760, 92467, 92469—70; nov.: Dl. 79289, 89761, 92474— 75; 1419. nov.: Dl. 79579. Valószínűleg azonos Pápóczi Jakabbal, vö. 1409. júl. 15.: solvit Papoch I flór., Dl. 78888 (Zichy okmt. V, k. 600. 1.). 127 Alkalmasint az 1415-ig használt jel új formája. 1419. jún.: Dl. 79557—58, 79560— 61 ,• 92441 (az Orsz. Ltárban hibás kelettel); 1420. máj.: nádori oklevelek, Dl. 70210, 79606; okt.: DL 79637; 1421. dec: DL 83606; 1422. jún.: Dl. 79742, 797S0. 128 Í423. febr.—márc: Dl. 79788—90, 79792—93, 87964, 92611; jún.: DL 79805, 79809—12, 79814—15, 92617—18; szept.: Dl. 79827, 84367; nov.: Dl. 58976, 79838, 89855; 1424. febr.—márc.: Dl. 58982, 79856—57, 79860, 79865, 79867, 84370, 89858—59, 92636. Valószínűleg azonos Gárdonyi Barnabással, 1420: Fejér X/6. k. 336, 348. 1. 129 1424. jún.: Dl. 79897, 79899, 79902, 92649—50; szept.: Dl. 79917—18; nov.: DL 79930, 79933—35, 92659; 1425. márc: DL 84376; jún.: Dl. 79980, 79983—85, 92671; szept.: DL 67766, 79922, 79998, 80000—80002, 92677; nov.: Ts, de valószínűleg azonos, Dl. 80007— Í0, 92686. Ő szignál 1426. derekáig, Dl. 80018—19 stb.; 1427. szept. 4.: Thomas habet, Dl. 80118. Valószínűleg Királyi Tamással azonos, 1. 1429: Zichy okmt. VIII. k. 368, 392. 1. 130 L. az előző jegyzetben. 131 Az első adat 1415. jún. 3, Perényi Péter országbíró halasztólevelén: Lecta per Zelew, DL 75276. 5 Levéltári Közlemények