Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Bónis György: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században / 197–246. o.

Ä kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században 205 gáltatására utal.

65 A nótárius azonban elsősorban munkadíját kapta meg, s ezt hozta főnöke tudomására a 5o/i>ií-jellel. Minthogy ez akkoriban közismert volt, csak nagy ritkán említette meg, hogy a fél „megfizette a leírást", vagy éppen nem fizette meg, illetve a pecsét díjával maradt hátralékban.

66 Tanulságos egy feljegyzés, melyet Garai Miklós nádor terjedelmes oklevelének hátlapján olvashatunk. Eszerint száz dénárt Szelesei István kapott (ő írta az oklevelet), százat pedig egy BP jelű személy.

67 Szelesei István mester tudtunkkal 1417—1433 közt szerepel nádori kiküldetésekben,

68 BP pedig sajnos aem azonosítható, de kézjegyét 1404—1406 és 1420—1430 közt sűrűn megtaláljuk a nádori okleveleken (5. ábra).

60 Idősebb nótárius lehetett tehát, aki az oklevél kiadásakor.a pecsétet kezelte. A leírásért és a pecsétért fizetett díj megkülönböztetése megmaradt az irodák gyakorlatában még a XV. század második felében is. A „solvit pro scriptum" feljegyzést megtaláljuk a nádor,

70 az országbíró,

71 a horvát-szlavón bán oklevelein,

72 vagy a személyes jelenlétre került jelentés signattirájím™ Kanizsai László bán terjedelmes memorialisam igen találóan fejezi ki a jegyzet, hogy a felperes az írnok „porcio"-ját fizette meg.

74 Jagelló-kori oklevél tudósít a pecsétdíj továbbéléséről is.

75 Az 1464-i bírósági reform után nem sokkal Tordai András személynöki ítélőmester jegyzete adja meg a kétféle díj (és funkció) logikai sorrendjét: a fél megfizette a leírást, tehát az oklevelet meg kell pecsételni.

76 De az ilyen messzire nyúló gyakorlat feltételezi pecsétőrök működését a kúriai irodákban. A probléma csak az, hogyan egyeztethető össze ez a feltevés azzal a késő Árpád-kortól kezdve nyilvánvaló ténnyel, hogy a nagybíró pecsétje — s ezzel „kancelláriája" is — az ítélőmester kezében volt.

77 Mint a királyi kancellária, a nagybírói irodák is több pecsétet használtak. 1303-ban megjelent a nádor kisebb pecsétje, 1338-ban középpecsétje. 1343-ban Pál országbíró adott oklevelet középpecsétje alatt, s ez a gyakorlat a többi hatóságra is kiterjedt.

78 A század derekára az országbíró (először 1333-ban), 65 1364: solvit, túlit (?) pargamenum, Dl. 66816; 1407: S elementa servivít (?), Dl. 78802. — A turóci konvent jelentésén olvassuk 1416: solvit 6 grossos, prebuit (?) papirum, Dl. 73485. 66 1366: solvit pro seriptura, Dl. 87410, 89392—93; 1374:" pro seriptura debetur, Dl. 98622; debet perlegi, non solvit pro seriptura, Dl. 77600 (Zichy okmt. III. k. 542—554. 1.); 1381: magister Ubul solvit pro seriptura, Nyers i. m. 41. 1. 9. jz.; 1388: de sigillo non, Dl. 75563; 1399: unus pro seriptura solvit, Dl. 92101. fi

~ 1421: Centum d. habet Stephanus de Zeiche, aliud centum BP habet, Dl. 79658. 68 1417: Zichy okmt. VI. k. 480. 1.; 1422: Hazai okmánytár III. k. 322. L; 1433: Dl. 86320. B9 A rengeteg adat közül csak a korhatárt jelölőket említjük. 1404: Dl. 92226 — 1406: ül. 83496; 1420: Dl. 92561 — 1430: Dl. 80281. — BP nem azonos a később sokat szereplő Pázom Bereck mesterrel; ez ugyan már 1424-ben feltűnik a nádori irodában (Dl. 84373), de másképpen írja jelét. . 7

" 1472: Dl. 93458. 71 14[6]7: Dl. 86603. 72 1503: Dl. 94634. 73 1494: a signatura 5. és 7. sorában, Dl. 94586. 14 1495: actor solvit porcíonem seribe (ill.: seribarum), Dl. 94590—91. 75 1498: solvit Benedictus pro sigillo, Dl. 90244. "

fi 1467: solvit pro seriptura, sigiletur, per Th[orda]. Fölötte: Thorda. Dl. 90100—101. 77 Ezt említett nagyobb munkánkban fejtjük ki. Vö. fent 12. jz. 7Í Kumorovttz B. Lajos: A magyar pecséthasználat története a középkorban. (A jászóvárí premontrei kanonokrend gödöllői gimnáziumának évkönyve az 1943/44. isk. évről, Gödöllő 1944) 347. 1.