Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Borsa Iván: A technikai fejlődés és a levéltárak / 163–196. o.

A technikai fejlődés és a levéltárak 193 a kódsablonról. A kódsablon úgy készül, hogy a mutatózott egység adatait 5 jegyű számokkal fejezik ki, s 20 darab ötjegyű számot egy e célra konstruált lyukasztó gépen, amelynek billentyű szerkezete rokon az irodai összeadó gépek billentyűzetével, leütik, s ez a gép. a számokat fekete-fehér négyzetekké átalakítva a kódsablont megfelelően lyukasztja. Ez a papírba lyukasztott kódsablon kerül a másik objektív alá. A mutatózott egységről és a kódsablonról közös felvétel készül. A 30 méteres filmtekercsre elkészített kb. 500 felvételt előhívás után Filmorex-vágógép segítségével 60 mm hosszú darabokra vágják, s ezzel elkészültek a kódolt adatokat és a mutatózott egység felvételét hordozó filmdarabok. Ha a kutatások során szükség van az ily módon kódolt adatok kiválogatására, úgy az egyébként tetszőleges rendszerben (vagy minden rendszer nélkül) tárolt filmdarabokat a Filmorex-szelektorba helyezik. Ez az elektronikus berendezés az egyes négyzetkék átlátszó vagy át nem látszó voltát letapogatva másodpercenként 4000 jelet

57 olvas le és a válogató gépnek előírt (beprogrammozott) szempontoknak megfelelő filmdarabokat elkülöníti. — A gép egyszerre négy megjelölt adatra vonatkozóan tudja a válogatást végrehajtani akár úgy, hogy a négy adatot tartalmazó filmdarabokat együvé helyezi, vagy külön-külön csoportosítja őket, avagy a négyféle adat bármilyen kombinációja szerint,, tud csoportosítani. Ha a mutatózott egységek keltezése vagy jelzete is kódolva van, úgy a gép a filmdarabokat dátum és jelzet szerint is tudja csoportosítani. A kiválogatott filmdarabon levő mutatózott egységet azután mikrofilm-olvasógép segítségével olvasni lehet vagy egyszerű fénykép nagyítást lenét róla készíteni. A Filmorex előnyei között említik, hogy a Filmorex-szelektor a filmdarabokat nem rongálja, s a film ellenállóbb a papírnál. A fiímdarabok tárolása kis helyet foglal el. Ha a közbeeső helyeket nem számítjuk, 1 millió filmdarab tárolása 1 légköbméter helyet igényel.

58 A „The American Archivist" című folyóiratban megjelent ismertetésből kivehetően a Filmorex-hez hasonló megoldással dolgozik az Eastman Kodak Minicard is.

59 E cikknek nem lehet feladata, hogy alaposabb vizsgálat tárgyává tegye a gépi adatfeldolgozó eljárások alkalmazhatóságának részletes feltételeit, de felmerülhet a kérdés: milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a külföldi levéltárak? A külföldi levéltári szakirodalomban olvashatunk néhány eszmefuttatást arról, hogy milyen adatfeldolgozó berendezéseket lehetne alkalmazni levéltári területen,"

0 s,őt már vitát is olvashatunk arról, hogy mely lyukkártyás megoldás volna alkalmazható egyes állagok adatainak korszerű feltárásához,

61 de arról szóló beszámoló, hogy egyik vagy másik rendszer alkalmazása a levéltári gyakorlatban miként vált be, még — tudomásom szerint — nem látott napvilágot. Az 1964. évi brüsszeli nemzetközi levéltáros kongresszus vagy az 1965. évi londoni levéltári kerekasztal-konferencia napirendjén előreláthatólag szerepelni fog a korszerű segédletkészítés kérdése, s ez esetben remélhetjük, hogy e kérdés megvitatása kapcsán néhány lépéssel közelebb jutunk a technika e vívmányainak a levéltári dokumentáció terén történő rendszeres alkalmazásához. 57 A Nachrichten für Dokumentation-ban megjelent ismertetés nem világítja meg pontosan, hogy a „4000 Zeichen pro Sekunde" milyen „jelet" jelent. Valószínűleg tígy kis négyzetet, tehát másodpercenként 800 számjegyet — 160 ötjegyű számot — 8 filmdarabot olvas le. Ezzel van hozzávetőleg összhangban az ismertetésnek az az adata, hogy a gép percenként 600 filmdarabot rendez. 58 Az ismertetés kiemeli a berendezés „viszonylag alacsony" árát, s a filmdarabok előállításának „minimális" költségeit, de ezekről abszolút számokban nem ad tájékoztatást. 59 Wilds i.' m. 278. 1. 60 Wilds i. m. 81 Karlheinz Blaschke: Verwendungsmöglichkeiten von Lochkarten in Archivwesen. Archivmitteilungen 1961. 154—156. 1. — Hans-Stephan Brather: Zur Verwendung von Lochkarten in der Archivpraxis. Archivmitteilungen 1962. 20—22. 1.