Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Borsa Iván: A technikai fejlődés és a levéltárak / 163–196. o.

A technikai fejlődés és a levéltárak 165 meszeiénél fogva mindig a múlt felé irányítják figyelmüket — idegenkednek az újtól, s áll ez elsősorban a technikai jellegű újdonságokra, amelyek különösen alkalmasak arra, hogy a megszokott körülményeket alaposan megváltoztassák. A történésszel kapcsolatban történt az a megállapítás, hogy „bár nem mutat elég érdeklődést az új iránt,/mégis néha őszinte ahhoz, hogy bevallja: azok a 19. századbeli munkamódszerek, amelyekhez ragaszkodik, még a lóvasút korszakából származnak, s ugyanakkor időtrablóak, hatásfokuk csekély és messze elmaradnak korszerű eljárások mögött, amelyeket a természettudományok, a kémia, a fizika, sőt egyes társadalomtudományok terén is, mint például a szociológia és a statisztika, már alkalmaznak".

2 Ha azt vesszük figyelembe, hogy ez a vélemény a nagy adattömegeket cédulázó történészre vonatkozik, aki ma is előző generációk módszereivel dolgozik, úgy e megállapítást nyugodtan alkalmazhatjuk a többségükben történész alapképzettségű és módszereikben igen gyakran előző generációk módszereit alkalmazó levéltárosokra is. Az újtól való idegenkedés még oly esetekben is kimutatható, amikor az új technikai produktum jelentősége a levéltári munka szemszögéből nézve kézenfekvő — legalábbis utólag ez egyértelműen megállapítható —, de levéltári területen való alkalmazása mégis elmarad az általános alkalmazástól. Ezt a következtetést vonhatjuk le az írógép alkalmazásának történetéből. Az írógép Magyarországon az 1880-as években már ismert volt,

3 bár a jelenleg ismert legrégibb írógéppel írt irat 1893 májusából való.

4 Budapest székesfőváros közigazgatási bizottsága jelentését írógéppel első ízben 1897. április 3-án írta.

5 Az Országos Levéltár részéről viszont csak 1906-ban (10—15 évi elmaradással) merült fel az igény írógép beszerzésére. Óváry Lipót országos főlevéltárnok 1906. október 17-én előterjesztést tett a belügyminiszterhez aziránt, hogy „kegyeskedjék a személyzetnek legalább a tisztázás munkájától való megkímélése által a levéltári munkálatok folytatásának lehetővé tétele, de a szolgálat gyorsítása érdekében is egy írógép beszerzését s egy gépíró napidíjas alkalmazását engedélyezni". A belügyminisztérium az engedélyt tüstént megadta

6 és 1907-ben az országos levéltári előterjesztések már írógéppel írva érkeztek a belügyminisztériumba. Az írógép azonban csak 1945-ben nyert teljes polgárjogot a levéltári szolgálatban, mert pl. az Országos Levéltárban 1945 előtt a hiteles másolatokat csak kézírással lehetett elkészíteni. (Ezt az intézkedést is csak a régihez való ragaszkodással lehet magyarázni, hisz pl. a szigorú közjegyzői gyakorlatban nem volt ilyen megkötés, s más levéltár — pl. a Fővárosi Levéltár — írógéppel írt hiteles másolatokat adott ki.) A technikai téren való fejlődésnek sok esetben igen erős kerékkötője a megfelelő pénzügyi bázis hiánya. A levéltárak világszerte ama állami intézmények közé tartoznak, amelyeknél a költségvetés kiadási oldala többszöröse a bevételi 2 P. D. Jordan: The histórián and the contemporary problem of bibliographic techniques. American Documentation 1959, vol. 10. no. 4. 267—269. 1. (Magyar fordítása: Könyvtári Figyelő 1960. 4—6. füzet 78. 1.) 3 Puskás Tivadar 1886—1888 között Remington írógépet ajándékozott Margit nevű leányának. Remington írógépe akkor a legújabb amerikai találmány volt. Pap János: Puskás Tivadar. Budapest 1960. 147—148. 1. 4 Az Orsovai Petróleumgyár használt ekkor írógépet. (Országos Levéltár, Kereskedelmi Bank, Okmánytár 284a.) 5 Fővárosi Levéltár, Közigazgatási Bizottság jelentése 1897. április 3. 8 Országos Levéltár, Belügyminisztérium, Elnöki iratok 1906, 4. tétel, 7498. alapszám. r-