Levéltári Közlemények, 34. (1963)
Levéltári Közlemények, 34. (1963) 2. - Ember Győző: A családi levéltárak tagolódása / 149–162. o.
A családi levéltárak tagolódása 157 Más kérdés azután, hogy égy családi levéltár rendezése során megtartsuk-e, illetve — ha ilyen nincsen — kialakítsuk-e a család fond ját, „a család egyetemét illető iratok" kategóriáját? Ennek a kérdésnek az eldöntése elvi és gyakorlati szempontokból mérlegelhető. Elvi szempontból nem látom akadályát annak, hogy ilyen kategóriát meghagyjunk, vagy — ha nincsen — kialakítsunk. Nem vallom ugyanis azt a nézetet, hogy a családi levéltárak rendezésénél a proveniencia elvét tűzön-vízen keresztül érvényesítsük és a pertinencia elvét teljesen mellőzzük. Gyakorlati szempontból kell megnézni, hogy mi— szól az egész családra vonatkozó iratok gyűjteményének megtartása illetve kialakítása mellett. A családról mint regisztratúraképzőről szóló nézetek között említeni kell végül a szovjet levéltártani kézikönyvnek az álláspontját, amely szerint „egy család (a fondképző és családja), nemzetség (egy nemzetség egyenes leszármazású nemzedékei) tevékenysége folytán" keletkezik egy regisztratúra. 23 Ez a nézet nem ismeri el külön-külön regisztratúraképzőnek a család vagy a nemzetség tagjait, hanem a család vagy a nemzetség iratait egyetlen regisztratúrának tartja. Ugyanakkor elismeri, hogy egy személy képezhet regisztratúrát. A család és a nemzetség tagjai azonban személyek, s az a tény, hogy egyben tagjai egy családnak vagy egy nemzetségnek, önálló regisztratúraképzői mivoltuktól nem foszthatja meg őket. A szovjet levéltártani kézikönyv álláspontját a család vagy nemzetség regisztra túraképzéséről tehát nem tartom élfogadhatónak. A család tagjai a levéltár legjelentősebb regisztratúraképzői. Minden családtag, akinek a működése során iratok keletkeznek és rendeltetésszerűen nála maradnak, egy-egy külön személyi regisztratúrát képez. Minden családtag iratai külön regisztratúrát alkotnak, függetlenül attól, hogy milyen a mennyiségük. Más kérdés azután, hogy a család élete során ezek a személyi regisztra* túrák megtartották-e különállásukat, vagy pedig összeolvadtak más regisztratúrákkal. És további kérdés, hogy amennyiben nem maradtak meg, a családi levéltár rendezése során érdemes-e helyreállítani, újból kialakítani őket. Azzal, hogy a családtagok önálló regisztratúraképzők, Bakács István és Borsa Iván is egyetértenek. Borsa Ivánnak azzal a nézetével, hogy egy családtag több regisztratúrát is képezhet, az előzőkben már foglalkoztam, nézetét nem tudom elfogadni. Az a gyakori eset, hogy valamely családtag révén idegen regisztratúrák vagy regisztratúratöredékek kerülnek a család iratai közé, nem azt jelenti, hogy az illető családtag több regisztratúrát képezett. Ha pl. miniszteri, vagy alispáni iratok vannak a család iratai között, ez nem azt jelenti, hogy valamelyik családtag személyi regisztratúrája mellett miniszteri, vagy alispáni regisztratúrát képezett. A miniszteri regisztratúrát miniszterek képezik, az alispánit alispánok, nem pedig személyek, nem pedig családtagok. Abban viszont egyetértek Borsa Ivánnal, hogy az ilyen idegen regisztratúrákat külön kell választani a családtagok személyi regisztratúráitól. Nem beszélhetünk összefoglalóan, mint egy regisztratúráról, valamely családtag 23 G. A. Belov stb. i. m. 46. I.