Levéltári Közlemények, 34. (1963)

Levéltári Közlemények, 34. (1963) 1. - IRODALOM - Szűcs László: Dr. Hencz Aurél: A művelődési intézmények és a művelődésigazgatás fejlődése 1956–1961. Budapest, 1962. / 117–118. o.

Irodalom 117 tanácstörvény alapelveit, majd a részletes tervet a legszélesebb közvélemény elé terjesztették. Az így elkészült törvény, mely most már figyelembe vette, hasznosította az 1950—53-as évek tapasztalatait, mint az 1954. évi X. törvény került beiktatásra. Az új alapokon létrejött tanácsról szólva különös gonddal vizsgálja Beér János az ellenforradalmat megelőző időszaknak a témáját közelebbről érintő kérdéseit. Részletesen elemzi az általános politikai helyzet folytán váltakozva felbukkant s a tanács apparátust érintő szektarianus és revizionista nézeteket. Általánosságban megállapítja, hogy a különböző hibás nézetek ellenére az 1954—56-os időszak jellemzője a tanácsi szervezet és tevékenység előrehaladása volt. Ezt követően rövid áttekintést nyújt a kötet az ellenforradalmi események következtében a helyi tanácsok tekintetében előállott helyzetről, illetve a konszolidáció útjairól. Végül igen részletes tájékoztatást nyújt a tanácsi szervezetnek és a tanácsi munkának az 1957-től napjainkig terjedő időszak alatti alakulásáról, és a tanácsok pártirányításának kérdéseiről. A kötetet értékes függelék (tanácsok területi beosztása, munkájukkal kapcsolatos adatok, működési szabályzatok, ügyrendek gyűjteménye, szakbibliográfia) és tárgymutató egészíti ki. Jogtörténészek és tanácsi dolgozók mellett feltétlenül haszonnal fogják forgatni ezt a könyvet a történészek, de reméljük, hogy nem utolsósorban a levéltárosok is. Rendkívül hasznos a kötet abből a szempontból is, hogy a helyi tanácsok problematikájának tárgyalása mellett áttekintést ad egyben a felszabadulás utáni egész magyar közigazgatás fejlődéséről s egy ritkán figyelembevett szempontból az utóbbi 17 év egész történetébe is bepillantást nyújt. Szűcs László DR. HENCZ AURÉL A MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK ÉS A MŰVELÖDÉSIGAZGATAS FEJLŐDÉSE 1956—1961 Budapest, 1962. 515 p. „Dolgozatomat — írja Hencz Aurél a kötet bevezetőjében — elsősorban á jogtudomány művelői számára írtam. Néhány lényegesnek és időszerűnek tartott problémát vetek fel, igazgatási és szervezeti rendszerünk tizenötéves fejlődését mutatom be, elemzem és tárom fel. Ügy gondolom azonban, hogy talán művelődésügyünk más munkásai — tudósok, pedagógusok, művészek és népművelők — számára sem haszontalan e korszak művelődésigazgatási történetének áttekintése." (12. old.). Hozzátehetjük ehhez, hogy a levéltárak és a levéltárosok részéről talán még nagyobb igény mutatkozik az ilyen és ehhez hasonló művek iránt, mint a fent említett foglalkozási ágak bármelyikénél. A levéltárakban már egy évtizeddel ezelőtt kísérletet tettek a felszabadulás után keletkezett intézmények bizonyos szempontú dokumentációjának elkészítésére. Akkor túlságosan szélesen tervezték meg ezt a munkát, s mivel a levéltárak feladatai elsődlegesen mégis más természetűek, az iskolapénz megfizetése után abba kellett hagyni ezt a munkát. Égetően szükségessé tenné pedig éppen az utóbbi 17 évben végbement többszöri átszervezés ezek indítékainak nyomon kísérését, mivel enélkül tudományos megalapozottsággal semmiféle levéltárosi munkát nem lehet végezni az e korszakban keletkezett iratanyaggal kapcsolatban. A felszabadulás előtti időre nézve bizonyos eligazítást nyújtanak a többnyire évenként nyomtatásban kiadott sematizmusok, kormányjelentések, illetve Meznerics—Tordai ismert kézikönyve. A felszabadulás utáni időben jóformán semmi hasonló tájékoztatás nem jelent meg — kivéve a Közgazdasági és Jogi Kiadó által közrebocsátott „Magyarország címtára" című kötetet, mely az 1961-ben működött szervekről és intézményekről nyújt áttekintést, de nem mond semmit sem a korábban működött, de azóta megszűnt szervekről. Ezért üdvözöljük a levéltárosok nevében külön örömmel Hencz Aurél könyvét, mely legalább egy területről ad átfogó, történeti áttekintést. Hencz Aurél, mielőtt tulajdonképpeni tárgyára térne, felveti azt a kérdést, hogy hol helyezkednek el a művelődésigazgatási szervek az államapparátusban: államigazgatási szervek-e, vagy szolgáltató szervek. Ezt követően a művelődésigazgatási ágazat tagolódásával foglalkozik. Végül „A kulturális szabadság útján" című, ugyancsak általános, a téma bevezetését szolgáló fejezetben a felszabadulást követő két esztendő kultúrpolitikai eseményeinek összefoglaló ismertetését nyújtja. Ez volt az a két esztendő, amikor a jogszabályok és az intézmények — bár tartalmuk és szerepük már változott'— lényegileg változatlanok maradtak. Ez indokolja