Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma £ß átalakulásokat csak reformok útján kívánták orvosolni, melyeknek tartalmát, ütemét és terjedelmét ők akarták felülről meghatározni. Külföldi kultúrkapcsolatok vonatkozásában pedig — bár a látszat kedvéért természetesen a Szovjetunióval is kapcsolatot akartak tartani —, azt vallották, hogy mindenekelőtt szorosan együtt kell működni a nyugati, „nagy demokráciát" képviselő hatalmakkal. A minisztérium fogalmazói karának csak 13 és fél %-a volt új ember. Ezek többsége a nehéz napokban részt vett a debreceni minisztérium megszervezésében és munkájában, és így őket nem lehetett már elküldeni. A fogalmazói karba újonnan bekerült haladó gondolkodású személyek 1945-ben is elmondhatták azt, amit pl. Nóvák Károly és hozzá hasonló társai a 30-as évek kultuszminisztériumában érezhették: „. . . bekerültünk a kultuszminisztériumba, hogy ott plebejus hivatalnokként szorgoskodjunk dzsentrik, úriemberek és méltóságos urak között. . ." 90 Ez a szellem, ha leplezettebb formában is, de még a felszabadulás után is jellemzője maradt a minisztériumnak. Ezért joggal írta 1945 augusztusában a Népszava: „A régi rendszer nemcsak hogy tovább él, de egyre virul, terebélyesedik. A fogalmazási karban a méltóságos urak trónolnak a magasban s még csak pillantásra sem méltatják a szegény halandót. . ." 91 Telekiek a „minőségi" apparátus kialakításának jelszavával és gyakorlatával el tudták érni, hogy a fogalmazói karba csak 23 új személy kerüljön be. Ali ügyosztályvezetőből csak 3 volt új ember (Kovács Máté, Gombos Ferenc és Nemes József), de ezek helyettesei is a régi VKM kipróbált vezetőiből kerültek ki. Kovács Máté helyettese pl. Szombatfalvy György lett, akit későbbiekben még módunk lesz megismerni. Új beosztottak majdnem kizárólagosan csak a debreceniek közül kerültek ki, rajtuk kívül alig néhány, a fővárosban élő haladó gondolkozású személy kapott helyet a minisztérium központi adminisztrációjában. Közülük elsőnek kell megemlíteni Bereczky Albertet, akit 1945. április 24-én neveztek ki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium politikai államtitkárává. Bereczky református pap volt,' a Kisgazdapárt tagja, aki a politikai munkába 1944. március 19, Magyarország német megszállása után kapcsolódott be aktívan s részt vett a Magyar Front munkájában ís. Budapest felszabadulása után fenti érdemeire való tekintettel a főváros törvényhatósági bizottsági tagjává, majd kisgazdapárti programmal nemzetgyűlési képviselővé is választották. A másik új vezető Kovács Máté volt, aki az Országos Közoktatási Tanácsban, ahol ügyvezető igazgató volt, már az ellenforradalmi korszakban is haladó felfogásával tűnt ki. Szakismereteinél és haladó gondolkodásánál fogva a nevelési ügyosztály vezetésével bízták meg. Jelölését a Parasztpárt is támogatta, melynek tagja volt. Meg kell említenünk Gombos Ferencet, ugyancsak a Parasztpárt tagját, akit az iskolánkívüli népművelési ügyosztály vezetésével bíztak meg: ő 1919 májusában Igriczen nyilvános nagygyűlésen a proletárdiktatúra mellé állt, ezért az ellenforradalom győzelme után fegyelmi eljárást indítottak ellene és református tanári állásából elbocsátották. Később a Szabad Szó, Szabadság és Független Magyarország hasábjain Simándi Pál írói név alatt harcolt a fasizmus ellen. 90 Nóvák l m. 63. old. 91 Népszava 1945. VIII. 1.
