Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Gerics József: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben : a váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához / 3–14. o.

Krónikáink szerepe a középkori jogéletben 11 SRH II. k. 407—410. 1.] .. . Mi tehát mind a mondott bíboros követ úr parancsára, mind a közigazság okából, azt, ami a gyakran mondott monostor szabadságára vonatkozik, nagyobb óvatosság kedvéért, a hamisítás gyanúja nélkül szóról szóra átírattuk és [oklevelünkbe] foglaltattuk."

17 Nagyon fontos dolgot világít meg a pannonhalmi apát kérése: kitűnik, hogy az apátság jogainak védelme szempontjából azonos értékű jogforrásnak tekintette a legendát István király dekrétumával és a „registrumok"-kal a székesfehérvári káptalan levéltárában, s a hiteleshely is teljesen azonos elbánásban részesítette a legendát a jogbiztosító oklevelekkel. Azt, hogy a krónika jogbiztosító eszközzé válásához a legenda szolgáltatta a példát, a krónikának a budai káptalan alapításáról szóló 67. fejezetéből következtethetjük.

18 Ez a fejezet a káptalan alapítójának Szent Istvánt tartja, a budai egyházat igen messzemenő kiváltságokkal felruházott intézménynek minősíti.

19 A káptalan nagyralátó igényeinek hangot adó elbeszélés szembetűnő interpoláció, amely előadását a Hartvik-legenda különböző részleteinek felhasználásával

20 rótta össze! Szövegszerű összefüggés mutatható ki a legenda és 67. krónikafejezet között. Ez a tény pedig megerősíti azt a feltételezést, hogy a vitathatatlanul jogforrásnak használt legenda sugalmazhatta a krónikában jogbiztosító eszközt látó felfogás kialakulását. A krónikának a középkori jogélettel és jogi írásbeliséggel való kapcsolatát egyéb adatok is megvilágítják. Hivatkozást találunk a krónikára törvényhozási és kormányzati intézkedések indokolásánál egyaránt. Zsigmond 1405. évi városi törvénye a városépítés honvédelmi fontosságának indokolásánál a krónikára hivatkozva idézi fel a besenyő és tatár pusztítás emlékét.

21 1433-ban a Regestum banderiale szintén a krónikából vett történeti példával igazolja azt a rendelkezést, hogy a megyei nemesség ispánja vezetésével köteles harcba vonulni: „Az összes ilyen hadba vonulásra kötelezett saját 17 „Capitulum ecclesie Albensis ... licet in antea . . . "Wylhelmus., . abbas Sacri Montis Pannonié, cum suo conventu mediantibus litteris ipsorum amicabili postulatione amicabiliter a nobis postulaverint, ut de decreto sanctissimi regis Stephani et de Legenda eiusdem ac etíam de registris ecclesie nostre in conservatorio existentibus, que ad libertatém monasterii ecclesie Beati Martini confessoris dicti Sacri Montis Pannonié pertinerent, in subsidium et tuitionem eiusdem monasterii reinveniri et dari sub sigillo nostro auttentico eiusdem concedi petebant, ut est pretactum. Sed quia huiusmodi reinventio et concessio per simplicem peticionem fieri non debebat secundum antiquam consuetudinem ecclesie nostre sed ad preceptum dominorum nostrorum, regis vei regine, vei superiorum, ideo ad mandátum litteratorium domini Guidonis ... apostolice sedis legati, in legenda sanctissimi regis Stephani, per sanctissimos papas approbata ct autentica, que ad dictum monasterium Beati Martini confessoris et ad libertatém eiusdem lucullenter et evidenter pertinent, exeipienda. Cuius constitutionis legende tenor talis est . . . Nos igitur tam ad preceptum dicti domini cardinalis quam causa communis iustitie, ea que pertinent ad libertatém sepe dicti monasterii de verbo ad verbum uberiorem rei ad cautelam absque scrupulo alieuius falsitatis inseri et transscribi feeimus." —• A Pannonhalmi Szent Benedek-Rend Törtenete. Bp. 1903. II. k. 402—403. 1. — Vö. a Wenzel Gusztáv: Árpád-kori Üj Okmánytár. Bp. 1872. XI. k. 3. s köv. lapon és G. Fejér: Cod. Dipl. VII/1. k. 108. lapon olvasható oklevelekkel. 18 SRH I. k. 316—318. 1. — Az elbeszélés interpoláltságát Fauler (i. m. II. k. 612— 613. 1.) és Váczy Péter (Gyula, és Ajtony. Szentpétery Imre-Emlékkönyv. Bp. 1938. 504. 1.) állapították még. 19 A budai káptalan állítólagos római kiváltságainak problémáiról lásd Mezey László megállapításait. (Kandidátusi értekezés vitáján 1960. jan. 30-án elhangzott opponensi vélemény.) 20 SRH II. k. 415—419. 1. 21 Corpus Juris Hungarici. 1000—1526. évi törvénycikkek, milleniumi emlékkiadás. Bp. 1899. 210. 1.