Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rózsa Miklós: A tanácsi igazgatás szervezetének előzményei és első évei Budapesten, 1947–1956 / 88–137. o.

90 Rózsa Miklós amelytől kezdve már összefüggő, sorozatos intézkedéseken át kísérhetjük figyelemmel a szocialista típusú államhatalmi és igazgatási szervezet kialakulását. 2. Az igazgatás történetének ilyen részletességű és éppen a főváros viszonylatában való vizsgálata, általános történeti jelentőségén kívül — véleményünk szerint — más szempontból is tanulságokat nyújthat. Mint említettük ugyanis, az út a tanácsi igazgatásig korántsem volt csupán sima és egyenes vonalú fejlődés eredménye; alakulására a politikai viszonyok okozta nehézségek mellett csak nehezen megoldható szervezési problémák is rányomták bélyegüket. A tanácsi igazgatás megteremtéséig elvezető út, majd a tanácsi igazgatás első évei a magyar történelem minden korábbinál átfogóbb igazgatási átszervezését is jelentették: nemcsak tartalmilag gyökeresen újat, hanem méreteit tekintve is az eddigiekhez nem fogható átalakulást. A kifejlődött kapitalista állam és kapitalista gazdaság szervezeti formáinak szétzúzása s helyette az új felépítése nemcsak politikailag, de ezen belül szervezéstechnikailag is óriási feladat volt. Természetes, hogy sok területen a szükségszerű fokozatosság miatt is, e folyamat szükségképpen járt együtt a szervezés bizonyos látszólagos és átmeneti hipertrófiájával: emlékezhetünk ezeknek az éveknek állandó, változó átszervezéseire. Tanulmányunk akkor, amikor feladatául tűzte ki, hogy Budapest viszonylatában a kérdést a lehetőség szerint a teljességig menően vizsgálja, abból a felismerésből indult ki, hogy e szervezési intézkedések — kiváltképpen a tanácsi igazgatást közvetlenül megelőző átmeneti jellegű időszakban, de sok szempontból az új igazgatási szervezet működésének első éveiben is — közvetlen összefüggésben állván a politikai fejlődéssel, vizsgálatunk segítséget nyújthat a magyar, és — analogikus felhasználása révén — általában a népi demokratikus államszervezet kialakulása történetével foglalkozó mindenféle részletkutatásnak is. Elméleti tanulságain túlmenőleg, tanulmányunk segítségére lehet a gyakorlati államigazgatás munkájának is: annak különösen a levéltári munkával kapcsolatos vonatkozásában. E korszak ránk maradt, hatalmas tömegű levéltári anyagában megfelelően eligazodni, azt igazgatási, népgazdasági vagy tudományos célokra a lehető legsokoldalúbban felhasználni csak akkor lehet, ha a szervezetnek és hatásköreinek ez években oly sűrű változásaival kellően tisztában vagyunk. Tanulmányunk e változásokat a tanácsi igazgatás szektorában (azon belül sem térve ki az üzemi, intézményi és vállalati gazdálkodás kérdéseire) s csak egyetlen területi egység: Budapest főváros vonatkozásában vizsgálja. A tanácsi igazgatási szervezetben és az azt megelőző igazgatásban jelentkezett politikai és szervezési problémákat és ezek összefüggéseikben való hatását, úgy véljük, legteljesebben, legösszefüggőbben Budapest esetében tudjuk szemlélni. 3. Az 1949. évi augusztus hó 20-án kihirdetett Alkotmány meghatározza az egységes népi demokratikus államhatalmi és államigazgatási szervezetnek alapelveit, ugyanakkor kimondja, hogy az államhatalom helyi szervei a tanácsok. 1950. évi május hó 18-án kihirdetésre került a tanácsokról szóló 1950: I. tv., amely szerint Budapesten városi tanácsot és városi kerületi tanácsokat kell felállítani. Ezek tagjaiból meg kell választani a tanács végrehajtó és intézkedő szerveként a végrehajtó bizottságot és ennek hivatali szervezete keretében pedig szakigazgatási ágak szerint osztályokat kell alakítani. Ennek megfelelően a főváros igazgatását 1950. évi június hó 15. napjától a tanácsi igazgatási szervezet látja el. Egyidejűleg megszűnnek az önkormány-