Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma 59 ülésén. — Átfogó és általános reformra van szükség, amely évtizedes programot jelent, de amelyet halogatni egy pillanatig sem szabad . . ,"

37 A BNB határozata nemcsak számonkért és irányt mutatott, hanem bátorítást is adott a VKM-ban és a hozzátartozó területeken dolgozó, egyelőre még csekély számú demokratikus, haladó erőknek. A határozat eredményeképpen indult meg a következő hónapokban a minisztériumon belül is az az erjedési folyamat, mely Teleki és szűkebb környezete ellenállásával szemben is tevékenyen közreműködött számos fontos feladat helyes megoldásában. ///. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szervezete és működése a kormány Budapestre költözésétől az Ideiglenes Nemzeti Kormány megszűnéséig (1945. április 10.—1945. november 15.) 1. Mielőtt az immár egységesen meginduló VKM szervezetét és tevékenységét ismertetnők, szükségesnek látszik, hogy a hómani VKM apparátust is röviden bemutassuk. A Teleki által létrehozott szervezet ui. lényegében ezzel volt azonos. Hóman idejében a VKM hatáskörébe tartozott az oktatás irányítása, szervezése (kivéve a felekezeti iskolákat, amelyeknél a miniszter csak a legfelsőbb ellenőrzést gyakorolhatta), továbbá a tudományos intézetek, a színházak, a filmművészet, a külföldi kulturális intézmények, a Magyar Nemzeti Múzeum, a gyermekvédelmi intézmények, a közalapítványi gazdasági felügyelőségek irányítása és ellenőrzése. Az állam részéről a minisztérium tartotta a kapcsolatot az egyházakkal. A minisztérium mellett 12 tanács, illetve bizottság működött, melyek egyes szakkérdésekben tanácsokat adtak a miniszternek. Ezek a következők voltak: az Országos Katolikus Kongrua Tanács, Katolikus Központi Kongrua Bizottság, Országos Irodalmi és Művészeti Tanács, Szerzői jogi Szakértő Bizottság, Országos Természettudományi Tanács, Országos ösztöndíj Tanács, Műemlékek Országos Bizottsága, Országos Felsőoktatási Tanács, Orvosi Továbbképzés Központi Bizottsága, Országos Közoktatási Tanács, Zenetanár Vizsgáló Bizottság és az Országos Nemzeti Filmbizottság. A hómani kultúrigazgatást szervezeti szempontból az erős, bürokratikus centralizmus jellemezte: ezt az állapotot a művelődéspolitika antidemokratikus volta, a közélet teljes fasizálódása teremtette meg. A Hóman által képviselt művelődési eszményre, s az ezt megvalósító kultúrpolitikára pedig erősen rányomta bélyegét a vallásos, egyházias, elsősorban a római katolikus szellem. Ez már abból is következett, hogy a miniszter csak a katolikus egyház által elfogadott katolikus személy lehetett, de — mint láttuk — az iskolák abszolút többsége is az egyházak, elsősorban ismét a római katolikus egyház kezében volt, a népiskolai nevelői kar pedig majdnem teljes egészében az egyházak intézeteiből került ki. Ennek megfelelően a tárca területén az állam és egyház erősen összefonódott, ami kifejezésre jutott abban is, hogy számos vezető helyen, — nemcsak az egyházi vagyonokat kezelő és az ebből származó jogokkal (pl. kegyuraság) rendelkező, hanem az általános nevelésügyi kérdésekkel foglalkozó állásokban is — egyházi személyek foglaltak helyet. Pl. a minisztérium apparátusában nemcsak az I. ügyosztály vezetője (és helyettese) volt papi személy, hanem az V/a. ügyosztályé is. A 'szegedi és a pécsi tankerületi főigazgató, s az Országos Közoktatási Tanács elnöke is pap volt. A hómani kultúrpolitikának harmadik jellegzetessége az volt, hogy e vallási alapokon álló művelődési eszményképe erősen arisztokratikus is volt: minden eszközzel biztosítani igyekezett az „elit" réteg kialakítását, ami lényegében az osztályműveltség fenntartását is jelentette.

58 2. Teleki — mint programadó cikkének elemzésénél már rámutattunk — mind az igazgatás szervezetét, mind a kultúrpolitika tartalmát és irányát ille57 Szabadság 1945. IV. 12. 58 Lásd bővebben Földes Ferenc „A munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon" című művét.