Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma lehetővé tette pl. a tudósok és tanárok rendszeres ellátását a már erősen szovjetkézben levő tiszai vidékről. Mindnyájan emlékezünk a teherautókra, melyek rendszeres járatokon hozták Debrecenből az élelmet olyanoknak, akik éneikül éhenhaltak volna . . ."

50 6. Az ismertetett operatív feladatokat az ideiglenes VKM az adott körülményekhez képest tehát kielégítően megoldotta. E munkák elvégzése lényegében független volt a munkát végzők politikai állásfoglalásától, ezeket minden körülmények között el kellett volna végezniök. A VKM előtt álló feladatok érdemi, tartalmi részét illetőleg azonban a pesti részleg is a várakozás álláspontjára helyezkedett. Pedig Pesten voltak azok a „nagyképességű" emberek, akikre Teleki előszeretettel hivatkozott. Ennek ellenére részükről semmiféle kezdeményezés nem történt, az Ideiglenes Nemzetgyűlés által programként kitűzött feladatok megvalósításához hozzá sem kezdtek. Jellemzően mutatja ezt a minisztérium magatartása akkor, amikor a Belügyminisztérium budapesti részlege március 11-én felszólította Pusztait arra, hogy ideiglenesen, az igazoltatások lefolytatásáig állásukból függessze fel azon személyeket, akik a magyar nép érdekei ellen vétettek. „Ezen intézkedéshez a demokráciának fontos érdeke fűződik" — hangsúlyozta a BM felhívása, kérve Pusztait, hogy a felfüggesztésekről három napon belül adjon jelentést. Pusztai azonban a felhívásnak nem tett eleget arra hivatkozva, hogy az meghaladja ideiglenes intézkedési jogkörét. Ezért minden alkalmazott, akinek közszolgálati viszonya nem szakadt meg, személyes jelentkezés esetén illetményeit a minisztérium házipénztárából továbbra is felvehette.

51 Pusztai fenti álláspontja a minisztériumon belül a reakció táborát erősítette. Neki — az általa is jól ismert reakciósokat — a BM felhívására azonnal fel kellett volna függesztenie az igazolási eljárások lefolytatásáig. A BM felhívásának végrehajtása nem lett volna ellentétben megbízatásával, mivel ő Teleki megbízásából a főváros területén miniszteri jogkörrel rendelkezett. De Teleki megbizatása nélkül is végre kellett volna hajtania a BM felhívását, mert a forradalmi helyzet a felmerülő kérdések forradalmi megoldását tette volna szükségessé. Különben is a reakció elleni küzdelemben Pusztai maga mögött tudhatta volna a BNB-t is. Míg azonban a németek és nyilasok elleni küzdelemben Pusztainak voltak érdemei s a felszabadulás első percétől kezdve kétségtelenül energikusan dolgozott a minisztérium munkájának beindításán, de amikor felvetődött a kérdés, hogy kikkel kell közös frontot alkotni, ő már nem a népi demokratikus erőkkel vállalt közösséget. De Teleki sem válaszolt — aki mint láttuk már március 16-tól a fővárosban tartózkodott — a BM felhívására, s csak hosszú hallgatás után, április 18-án intézkedett: 9 személyt felfüggesztett.

52 7. A fentiek alapján megállapítható, hogy a felszabadított országrészben a hivatalos közoktatási apparátus, főleg a központi, a közoktatási reform kidolgozásában április végéig még egyetlen egy kezdeményező lépést sem tett. Az e téren eddig már mégis létrejött eredmények, mint pl. a fővárosi pedagógusok átképzésének a beindítása, a tankönyvek felülbírálási munkájának el50 Szekfü Gyula: Az értelmiség átállása. Tanulmányok a magyar népi demokrácia történetéből. Bp. 1955. 289. old. 51 Pusztai visszaemlékezése. 52 VKM ein. 1277/1945.