Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Gerics József: Krónikáink szerepe a középkori jogéletben : a váci egyházalapítás krónikás hagyományának kritikájához / 3–14. o.

4 Gerics József „Midőn László sóhajtozva járt az elesettek testei között, Ernye ispán holttestének láttán nyomban leugrott lováról és átölelte... Saját kezével felemelte és megcsókolta őt, katonáinak pedig megparancsolta, hogy tisztelettel temessék el Vácon."

3 „[Géza] . . . megkoronáztatása után arra a helyre ment, ahol a látomás történet, s testvérével, Lászlóval tanácskozni kezdett a Boldogságos Szűz tiszteletére építendő egyház alapjának helyéről. S amikor ott álltak Vác mellett, ahol most Szent Péter apostol egyháza van, egy hímszarvas tűnt fel, szarvai tele voltak égő gyertyákkal, futni kezdett előttük az erdő felé és azon a helyen, ahol most a monostor van, megállt. Amikor a katonák nyíllal rálőttek, a Dunába vetette magát és többé nem látták. Szent László ennek láttára azt mondta: »Valóban, nem hímszarvas; hanem Isten angyala volt.' Mondta Géza király: ,Mondd meg kedves testvérem, mi volt a szarvas agancsán látott csupa égő gyertya.' Szent László így felelt: ,Nem szarvak, hanem szárnyak, nem égő gyertyák, hanem ragyogó tollak, s azért állt meg ott, mert megmutatta a helyet, hogy a Boldogságos Szűz egyházát itt építsük fel, s ne másutt.' Hogy pedig az első látomás helye se legyen épület nélkül, Géza király és testvérei elhatározták, hogy ott kápolnát alapítanak Szent Péternek, az apostolok fejedelmének tiszteletére. Géza király tehát megalapította a váci egyházat és sok birtokkal gazdagította. De nemcsak azt az egyházat, hanem a budait is, amelynek a pesti vámot, három somogyi falut és értékes ékességeket adományozott."

4 Az egyházalapítás történetére vonatkozó, bemutatott szövegek közül a Vác remetét említő hely a XIV. századi kompozíció 119. fejezetéből való, a koronát hozó angyal látomását és Géza fogadalmát a 120. fejezet írja be. László herceg siralmát Ernye ispán holtteste felett a 122., a szarvas-mondát pedig a 124. fejezet örökíti meg. ,Nichil.' Tunc Beatus Ladizlaus subiunxit: ,Dum staremas hic in consilio, ecce angelus Domini descendit de celo portans coronam auream in manu sua et impressit capiti tuo, unde certus sum, quod nobis victoria donabitur et Salamon exul fugiet debellatus extra regnum. Regnum verő et corona tibi tradetur a Domino.' Cui Geysa ait: ,Si dominus Deus fuerit nobiscum et custodierit nos ab inimicis nostris et visio hec fuerit adimpleta, edificabo hic in loco isto ecclesiam in honore sacratissime Virginis Marie, genitricis sue.' „ E. Szentpétery: Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum (továbbiakban: SHR). Bp. 1937. I. k. 387—388. 1. 3 Ua. 122. fejezet: „Cum Ladizlaus preambularet gemens in cadaveribus mortuorum, videns cadavera Erney comitis statim de equo prosiliit et ipsum amplexatus est,.. . Quem manu propria levans osculatus est eum, precepitque militibus suis, ut eum Bacie (sic) honorifice sepelirent." SRH I. k. 391—392. 1. — A Vác név magyarázatát lásd: Melich János: Vác. Magyar Nyelvőr 1912. 97—103. I. — Csánki Dezső (Magyarország történetének földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1894. II. k. 136. 1.) a krónika e helyét — Mátyás Flórián kiadásának „Bachie" alakja nyomán — Bácsra vonatkoztatja. Azonban a „Bachie" alakot nem a Képes Krónika, hanem leszármazói: a XV—

XVI. század fordulójáról való Turóczi és Béldi-Kódexek, valamint a XVIII. századi másolatból ismert Csepreghy-Kódex (jellemzésüket lásd: SRH I. k. 232—233. 1.) tartalmazza. Ez az alak minden bizonnyal a Képes Krónika „Bacie"-jából torzult. A KK-ban olvasható „Bacie" aligha vonatkozhat Bácsra. Bácsra ti. három helyen találunk utalást a krónikában, Vid ispán katonáinak említésekor, mindannyiszor „Bachienses" alakban (SRH I. k. 371., 386., 390. 1.). Ez a körülmény valószínűtlenné teszi, hogy a KK „Bacie"-ja a krónikában következetesen „Bachia"-nak ír Bácscsal azonos. A KK „Bacia"-jának a KK interpolációinak alapjául szolgált szöveg „Wacia"jából való származása tehető fel, amelynek W kezdőbetűjét a KK másolója — paleográfiailag könnyen magyarázható módon — B-nek nézett el és reprodukált. Ezt a származtatást erősen támogatja, hogy pl. Mügéin németnyelvű krónikája is „Bach"-nak reprodukálja (SRH II. k. 184. 1.) Vác remetének a latin szövegben „Wach"-nak írt nevét (SRH I. k. 387. 1.), hogy a Dubnici Krónika és a Turóczi-Kódex másolói egyaránt „Bachia"-nak olvassák egy másik helyen a többi kézirat „Wacia"-ját, illetve „Vacia"-ját (SRH I. k. 385. 1. g. jegyzet.). Hasonló tévedés lelhető fel III. Béla király jövedelemösszeírásának XV. századi másolatában. Ez ugyanis a váci püspököt „episcopus Boacensis"-nek írja. (Magyar Nyelv 1912. 133—134. .1.) 4 Ua. 124. fejezet: „[Geysa] Post coronationem autem veniens in locum, ubi facta visio fuerat, et (sic) ceperunt cum fratre suo Ladizlao proponere de loco fundamenti ecclesie ad honorem Virginis matris fabricande. Et dum ibi starent iuxta Váciam, ubi nunc est ecclesia Beati Petri apostoli, apparuit eis cervus habens cornua plena ardentibus candelis cepitque fugere coram eis versus silvam et in loco, ubi nunc est monasterium, fixit pedes suos. Quem cum milites sagittarent, proiecit se in Danubium, et eum ultra non viderunt. Quo viso