Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Rácz Béla: Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumának történetéhez, 1944. december 21.–1945. november 15. / 43–87. o.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériuma 45 egy éves tevékenysége — mint majd látni fogjuk — ekkorra már tarthatatlanná tette helyzetét. 3. Az MNFF a nemzetgyűlés által is elfogadott programja a legsürgősebben megoldandó feladatokat kulturális téren (ahol tehát a megvalósítás a Teleki vezette VKM-re várt) a következőkben jelölte meg: „. . . az oktatásból, a kultúrából ... ki kell küszöbölni a fasiszta mételyt, a népellenes szellemet, faji és nemzeti gyűlöletet".

4 E pontból logikusan következett, hogy mindenekelőtt a) igazolás alá kellett vonni a tárca területén és hozzá tartozó intézményekben dolgozó személyeket; a volt nyilas párttagokat, a német fasisztákkal és nyilasokkal kollaboráló egyéneket el kellett távolítani az apparátusból, b) a fasiszta irredenta, soviniszta tankönyveket, irodalmi és sajtótermékeket legsürgősebben ki kellett vonni a forgalomból, és hozzá kellett kezdeni az új tankönyvek megírásához és azok kinyomtatásához, c) haladéktalanul meg kellett kezdeni a pedagógus társadalom demokratikus átképzését, átnevelését. A programban foglaltak végrehajtása elodázhatatlan feltétele volt annak, hogy az antifasiszta egységfront kulturális téren is hathatósan és eredményesen működhessék; s — ami nem kevésbé jelentős körülmény volt —, alkalmas volt arra is, hogy a kultúrforradalom későbbi széleskörű kibontakozását lehetővé tegye. Bár a programban kijelölt útnak ezt a perspektíváját a konzervatív Teleki is világosan láthatta, ennek ellenére a programot, mint az Ideiglenes Nemzeti Kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, ő is aláírta. Nyilván arra számított, hogy a nemzeti programmá emelt célkitűzéseket miniszteri működése során konzervatív, forradalomellenes tartalommal fogja tudni megtölteni. Számítását a program elég általános megfogalmazására és a reakció erőinek — általa remélt — túlsúlyba kerülésére alapozta. Äinek megfelelően Teleki már az első időkben kísérletet tett arra, hogy a tárcája előtt álló feladatokat konzervatív, forradalomellenes szempontból magyarázza. Felfogását a Köznevelés c. folyóirat 1945. évi 1—2. számában „Lapunk indulásakor" c. cikkében juttatta kifejezésre, amelyben az MNFF programjával szemben a reakciós művelődéspolitika alapelveit fejtette ki. A cikk azt mutatja, hogy Teleki felismerte: a kibontakozó népi demokratikus forradalom az uralkodó osztályok gazdasági és politikai hatalmának felszámolása felé mutat. Cikkében ezért nyíltan harcot hirdetett a népi demokratikus forradalom ellen. Bár az MKP-val az élén a haladó baloldali közvélemény a kulturális élet területén átfogó, gyökeres reform kidolgozását sürgette, követelte, Teleki programjának alaphangja a lassúság, fokozatosság hangsúlyozása volt. „. . . A művelődés nem téglarakás, nem vashíd, nem szerszámgép: nem holt anyag. A művelődés nem új ház, csak fejleszthető, növelhető és gondozható . . . A kertésznek gondja kell legyen rá: ne nőjjön ferdén, ne nőj jön se lassan, se gyorsan: meg kell védeni a művelődés virágát a káros befolyásoktól, meg kell tisztítani a talajt is."

5 Teleki.már ezzel a tételével teljes mértékben szembehelyezkedett a népi demokratikus forradalom követelményével. Ö a lassú evolúció mellett állt ki, míg a forradalom a revolúciós úton indult el. Ezt az ellentmondást Teleki közvetlen munkatársai is látták: ezért mondta Bisztray 4 Munkásosztály az újjáépítésért. Bp. 1960. 21. old. 5 Köznevelés 1945. 1—2. sz. „Lapunk indulásakor" 2. old.