Levéltári Közlemények, 33. (1962)
Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez, 1875–1918 / 27–42. o.
36 Szűcs László amit már osztrák részről is több alkalommal méltányosnak nyilvánítottak. Éppen ezért a fő figyelmet nem a királyi hozzájárulás kieszközlésére, hanem a szétválasztás technikai feltételeinek biztosítására fordították. Az átvételre szánt nagy mennyiségű iratanyagra hivatkozva elsőként vetette fel Pauler Gyula az Országos Levéltár külön, új épületben való elhelyezésének a tervét. 18 Ennek a kezdeményezésnek, amelyet éveken át tartó szívós utánjárás, főleg a Bécsből kiválasztandó anyagra hivatkozó érvelés és tervezgetés követett, nem kis része volt abban, hogy 1914-ben végre megkezdték a levéltár új palotájának az építését. A raktározási hely biztosítására való törekvés mellett Tagányi Károly személyében külön kiküldött útján gondoskodott Pauler Gyula a szétválasztási munkálatok időigényének felmérése ügyében. Tagányi ennek érdekében 1898 októberében még egyszer átvizsgálta az egész kamarai levéltárat. Alapos vizsgálódása során a Thallóczy-féle jegyzékhez képest több tekintetben eltérő eredményre jutott. így a korábbi jegyzékkel szemben még 14 csomót . Ausztriának ítélendőnek minősített, míg más 108 csomóról és 30 kisebb-nagyobb csomagról kiderítette, hogy azok nem Ausztriát, hanem Magyarországot illetik. Erre az eredményre annak folytán jutott, hogy bizonyos szakszerű elveket dolgozott ki magának, amelyek úgylátszik nem érvényesültek kellőképp a Thallóczy-féle jegyzék összeállításakor. Így mindjárt bevezetőben felvetette azt a kérdést, hogy „mi tekinthető magyar aktának?" és válaszolt is erre: „E levéltárban ugyanis temérdek olyan magyar irat van, amelyre mégis, alázatos véleményem szerint, semmiféle jogot sem formálhatunk. Ilyenek 1. mindazon magyar ügyek, melyek osztrák területen érvényesültek, és természetesen jog szerint is osztrák hatóságok által intéztettek el, milyenek például: Ausztriába vagy Németországba való összes kivitelünk, magyaroknak s magyar áruknak osztrák vámokon élvezett mentessége, magyar kereskedők ügyei Ausztriában, osztrák vagy német segélyezések magyar várak részére stb., stb. Ezek fájdalom, bármily nagyérdekűek volnának is, minket nem illethetnek. E szabály alól azonban kivételt képeznek azok az esetek, ahol Magyarország más államokkal, például: Lengyelországgal, Törökországgal, Velencével... stb. állott érintkezésben, mert ez már a mi ügyünknek tekintendő. 2. Rendes ügy iratokhói ki nem szedhetők az esetleg előforduló magyar mellékletek, viszont azonban a vegyes gyűjteményes iratoknál a magyar mellékletekhez elvitázhatatlan jogunk van." 17 A magyar álláspont Tagányínál tehát már tisztultabb formában jelentkezett. Pauler ugyanis a pertinencia elvét meglehetősen tágan értelmezte. A területi pertinencia határait is messze túllépve, azt lehetne mondani, hogy már egy „magyarság pertinencia" alapján kívánta végrehajtani a szétválasztást. Tagányi ezzel szemben — bár mint az általa felhozott példákból is kitűnik, nem következetesen — a területi pertinencia álláspontjához közeledve próbálta pontosabban meghatározni a magyar igényeket. Ilyen alapon kimutatta Tagányi, hogy „mindössze" 6422 csomó lenne olyan, amit egyenkénti átnézéssel kellene kettéosztani. Ez utóbbi iratmennyiség szétválasztásával kapcsolatos nehézségeket tételről tételre haladva mérte fel és így állapította meg a szükséges munkaidő mennyiségét 5 év 95 napban. Konkrét javaslatot tett a szétválasztásnál követendő eljárásra (jegyzékbefog16 OL irattár 1915—245 (1897—403). 17 OL ME 1898— XXVI—195 (16095).