Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - IRODALOM - Vörös Károly–Bélay Vilmos: Kossuth Lajos összes munkái. I–V. k. Országgyűlési Tudósítások. Bp., 1948–1961. XII. k. Kossuth Lajos az első magyar felelős minisztériumban. Bp., 1957. XV. k. Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. Bp., 1955. / 281–285. o.

282 Irodalom tokigazgatásnak hagyományos tempós formái; a feladatok szinte a modern kapitalista bürójának gyorsaságát s munkájának hatásfokát igénylik: — ha kicsinyben is, de itt talán már annak a modernebb irodai munkaszervezésnek is megláthatjuk egyik gyakorlóterét, mely megalkotóját másfél évtized múlva egy operatíve is gyorsan intézkedni képes forradalmi államigazgatási apparátus technikai vezetésére is alkalmassá teszi. Az egyén formálásán túl azonban ezzel legalább egyenlő a Tudósítások közvéleményt formáló hatásának jelentősége: leveleivel Kossuth első ízben teremtett valódi országos nyilvánosságot a diaeta tárgyalásai számára, a magyar történelemben tulajdonképpen elsőnek használva fel az időszaki sajtóterméknek a Tudósításokban is testetöltött formáját aktív politikai közhangulat közvetlen, azonnali kiformálására. Az országgyűlésen elmondott szó és felbukkant gondolat ettől kezdve azonnal elterjedhetett az országban — s már nemcsak : az alsótáblai teljes ülések ünnepélyesebb és kiforrottabb véleményeket kifejező mondatai (melyek, ha a harmadik személy kellő hivatalos szárazságára átdolgozva s a szenvedélyeket már csak dokumentummá tompító megfelelő késéssel azért eddig is eljutottak az ország hivatalos nyilvánosságához) —, hanem a politikailag elsősorban jelentős kerületi ülések és a főrendi ülések tárgyalásainak anyaga is. Így kapnak a Tudósítások révén termékenyítő, és a hírközlés gyorsasága folytán még hatásosabb országos visszhangot olyan gondolatok és érvek, melyek eddig nemegyszer még a kicsinyes rendi territorializmus korlátain: a megye, vagy legfeljebb a districtus határain is csak kevéssé juthattak túl: most egy egész ország egy időben ébredhetett rá döntő problémáinak azonosságára s megoldásuk egyetlen lehetséges irányára is. Nem lehet persze lekicsinyelni a nemesi reformizmus szervezése terén addig elért eredményeket sem. De tény, hogy az egyes megyék eddigi, körülményes, csak a többi megye a nemesi tömegek által is kevéssé látogatott közgyűléseinek vagy éppen intézményesen is csak néhány befolyásos vezetőemberre alapozott kisgyűléseinek szóló politikai levelezésének helyére (melyeknek fogadtatásában oly nagy szerep jutott a megyénként változó erejű rokoni és személyi kapcsolatoknak és befolyásoknak is, melyek azonban a" más megyék e kezdeményezéseit ugyanakkor nemegyszer félre is értették, vagy éppen el is torzították), most egyetlen, ezeket, az országgyűlésen kétségtelenül koncentráltan megjelenő gondolatokat, helyi érdekeket rendszerezni, összefoglalni, s reform és maradiság nagy harcában az előző szempontjából azonnal egységes elvek alapján kiértékelni és a maga helyére állítani is képes fegyelmezett agyvelő lép. Mely, ha még csak közvetve is, de már mintegy rendszerbe foglalja a reformköveteléseket, s így mellettük és mögöttük egységes, s éppen hírközlésének gyorsasága által már — ha többnyire még csak morálisan is — magára az országgyűlésre is visszahatni képes közvéleményt teremt. S mely ily módon fokozott felelősséget adva minden szónoknak — kiknek most már nemcsak a personális vagy a nádor (s rajtuk, valamint az udvar bizalmi emberei által csaknem a Tudósításokéval azonos részletességgel vezetett jelentéseken keresztül olykor egyenesen Metternich), hanem maga a közvélemény is cenzoruk lesz — mindkét oldalon ä frontok tisztulását, a nézetek határozott kialakulását is meggyorsította. Az Országgyűlési Tudósítások közrebocsátása azonban amellett, hogy Kossuth egyéni fejlődéséhez éppen úgy, mint a nemesi reformmozgalom kibontakozásának jobb megértéséhez alapvető forrásunk,,, önmagában a benne közzétett roppant adatanyagnak hozzáférhetővé tétele folytán is igen nagy nyeresége a magyar történettudománynak. Hiszen a reformkor e leghosszabb országgyűlésén már — különböző fejlettségi fokon persze —, de a polgári átalakulás minden jelentős problémája felvetődik. Ahogy a XVIII. sz. végének rendszeres bizottsági munkálatai a századnak II. József kudarca után a kibontakozó francia forradalom fényében élesen megvilágított kérdéseire igyekeznek választ találni — úgy próbálgatják a feleletet a magyar társadalomnak a napóleoni háborúk konjunktúrája, a rákövetkező dekonjunktúra, s politikai válság után a Hitelben végre megfogalmazott, bizonyos részeiben a kolerafelkelés eseményei által még alá is húzott, majd még az országgyűlés tartama alatt a Világban és a Stádiumban, valamint Wesselényi Balítéletek-jében részletesen is kibontott feladataira most az 1832—36. évi országgyűlés rendjei is. S ahogy Fényes ugyanakkor megjelent nagy statisztikája az első áttekintés a polgárosodás belső anyagi erőforrásai felett — úgy válnak áttekinthetővé az országgyűlés tárgyalásainak ezen erőteljesen súlypontozott, pártos reprodukciója révén a Tudósítások olvasói számára a polgárosodás még meglehetősen zavaros formákban felbukkanó, sokban még erősen partikuláris társadalmi, gazdasági és politikai problémái is. A Tudósítások a kor Magyarországának hatalmas és szinte hiánytalan politikai körképét tárják olvasóik és a mai olvasók elé. Az, hogy e minden szempontból tehát nagy jelentőségű munka valóban a lehető legtöbb irányú felhasználásra alkalmasan jelenik meg most előttünk, elsősorban az anyagot iözzétevő Barta István érdeme.. A szöveg publikációjának általa alkalmazott elvei világosak