Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez, 1875–1918 / 27–42. o.

28 Szűcs László a Staatsarchivban helyezték el az összes 1770 előtti iratait. 1860-ban azután a visszaállított Magyar Kancellária megkapta ezeket az iratokat, néhány iratcsomó azonban a Staatsarchivban maradt. így nem került vissza a IL József császár neveltetésére vonatkozó két iratcsomó, a szerb egyházak XVIII. században tartott kongresszusainak iratai s végül bizonyos Schratt-féle iratok. A Magyarország részére biztosítandó, Bécsben található iratok között második helyen említett Martinovics-féle periratokra a régi Kúriai Levéltárban őrzött országbírói iratoknak az Országos Levéltárban történt elhelyezése alkalmából irányult a figyelem. Itt megtalálták ugyanis gróf Csáky József magyar kancellárnak Ürményi József személynökhöz intézett egykorú levelét, mely szerint ezeket a periratokat a Magyar Kancellária 1793. évi 4481. sz. rendelete alapján az Udvari Titkos Levéltárban helyezték el. Mindezeket az iratokat forrásérték és mennyiség tekintetében is meghaladta, az Udvari Kamarai Levéltár magyar vonatkozású iratanyaga. Az Udvari Kamara, mint ismeretes, több mint három évszázadon át, ha nem is de jure, minden esetre de facto a Magyar Kamara felettes hatósága volt, s így levéltárában számtalan, Magyarországot közvetlen közelről érintő irat gyűlt össze. Ebben a levéltárban foglal helyet a Magyar-erdélyi Kancelláriai Levéltárnak egy része is, minthogy II. József idején 1782-től a magyarországi kamarai igazgatás legfőbb szerve is a Magyar Kancellária volt, II. József halála után az ilyen természetű magyar és erdélyi kancelláriai iratokat az Udvari Kamara levéltárába helyezték át. Az Udvari Kamara levéltárába került az idők folyamán számos olyan magyar vonatkozású irat is, amely nem volt kimondottan kamarai vonatkozású. így például ide kerültek II. Apaffy Mihály iratai, a Bánátnak a töröktől való visszafoglalása és Magyarországba való reincorporatiója közötti kormányzatára vonatkozó iratok, a XVI—

XVIII. században tartott magyar országgyűlésekre vonatkozó iratok, a XVIII. században a kincstár által bizonyos báró Andri,ssytól megvett, XIV—

XVIII. századból származó magyar tárgyú iratok és oklevelek. 1848-ban az Udvari Kamara megszűnt s feladatkörét a megfelelő osztrák birodalmi, illetve magyar minisztériumok vették át. Iratanyagának megosztására azonban nem került sor sem 1848-ban, sem 1860-ban, amikor pedig az osztrák birodalmi minisztériumok levéltárából általában kiadták a magyar vonatkozású iratokat. Éppen ellenkezőleg, a király 1868. január 1-i határozatával az Udvari Kamara egész levéltárát, mint depositumot a közös pénzügyminiszter felügyelete alá helyezte. Az igényelt meglehetősen nagy mennyiségű iratanyag, mint az elmondottakból is kitűnik, csak kis részében keletkezett kimondottan magyar szervek működése során, a nagyobbik részét osztrák szervek hozták létre — és pusztán tárgyuknál fogva kerülhettek fel arra a listára, amelyet Pauler Gyula a Magyar Országos Levéltárnak átadandó bécsi iratokról összeállított. Ugyanekkor viszont szerepeltek ebben az összeállításban olyan iratok, amelyek bár magyar szervek működése során keletkeztek, de tárgyuk más országokra vonatkozván, már korábban átadattak egyéb, nem magyar levéltáraknak. Annyira ellentétes szempontok tapinthatók tehát ki az igényeknek ebből az összeállításából, hogy teljesen indokoltnak látszik az a feltevés, hogy az említettekhez hasonló meggondolások Pauler részéről fel sem merültek. Észrevehetőleg egészen más, nevezetesen politikai meggondolások érvényesültek ezeknek az igényeknek az összeállításánál. Pauler ugyanis a legnyilvánvalóbban magyar érdekű Bécsben őrzött iratok közül kiválasztotta azo-