Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

.250 Baraczka István az alacsonyabb értékű birodalmi dukát szerepel-e a szövegben, a jelek ugyanis mindkét értékű birodalmi dukátra vonatkozhatnak. A különböző forintok esetében már nehezebb probléma előtt áll az olvasó, mert a többféle forint konvencionális jelei között azonosak is vannak. Ilyen esetekben csak a szöveg tartalmi-számítási elemzésével lehet kétségtelenül megállapítani, hogy melyik forintról van szó. A birodalmi tallérral kapcsolatban ugyanaz a probléma, mint azt a birodalmi dukát esetében láttuk: van egy magasabb és egy alacsonyabb értékű birodalmi tallér, s erre a differenciára nem utalnak a konvencionális jelek. 12. A forint, a birodalmi dukát és a birodalmi tallér esetei azt mutatják, hogy az olvasatok és a tartalmi elemek kongruenciájához szükséges látni a pénzegységek összefüggéseit. Éppen ezért — bár magunk sem tartjuk paleográfiai problémának az összefüggések megállapítását — az alábbiakban bemutatjuk a pénzegységek egymáshoz való viszonyát. Ezekkel a relációkkal a paleográfiai kutatások során akarva-akaratlan foglalkozni, azokat tisztázni kellett, mert enélkül a konvencionális jelek kielégítő magyarázata szenvedett volna hiányt. A problémák tisztázásához szükséges számolási módszerekkel ezúttal nem foglalkozunk, hanem csupán az eredmények regisztrálásával. Annyit mindenesetre szükségesnek tartunk megjegyezni, hogy a különböző pénznemeket és pénzegységeket, a rajnai forint dénárjára, mint közös alapra vezettük vissza s ennek segítségével lehetett a relációkat megállapítani. A gondolatot a soproni számadási nyilvántartások adták, amelyekben a számadó a számadási tételek szöveges részében szereplő különböző pénznemeket és pénzegységeket a számadási nyilvántartás rovatolt részében ugyancsak a rajnai forint, illetőleg ennek kisebb részegységeiben fejezte ki. Számadási anyagunk kétféle forintot ismer: a 100 dénáros magyar forintot (más néven kamarai forintot, vagy ahogyan a soproni számadásokban sűrűn emlegetik: császári forintot) és az ún. 240 dénáros rajnai forintot. Egyik sem létező, tényleges pénz, hanem ahogy Kováts Ferenc mondja: „álforint", „számlálási forint",

257 vagy miként Horváth Tibor Antal tanulmányában fejtegeti: „számítási forint".

258 (A valóságos magyar forint — e korszakra vonatkoztatva is változatlanul — a Róbert Károly óta vert magyar aranyforint!) 1 magyar forint = 100 dénár 1 rajnai forint = 8 solidus = 240 dénár 1 solidus = 30 dénár A magyar forint dénárja valóságos, effektív pénz, forgalomban levő fizetési eszköz. Sem a rajnai forint, sem annak részegységei, melyekkel a szóbanforgó számadási anyagiban lépten-nyomon találkozunk, nem voltak valóságos pénzek. A soproni számadási szövegek a soíidust — ritkán — Schillingnek nevezik. Ez eredetileg egykor a rövid solidus (a 12 dénáros solidus) neve volt.

259 Ugyanott a rajnai forint dénárjának neve — ugyancsak ritkán — Pfening. A magyar forint 1 dénárja = a rajnai forint 3 dénárjával.

260 Ennek folyományaképpen 1 magyar (számítási) forint = a rajnai forint 300 dénárjával; egy császári (számítási) forint szintén ugyanennyivel számolható. Ez utóbbinak helyessége számtalan számadási tételből bizonyítható.

261 257 Dr. Kováts Ferencz: A középkori magyar pénztörténet vázlata. Bpest 1901. Klny. 13.1. 258 Horváth Tibor Antal: A magyar aranyforint értékváltozása 1490—1700 között. Numizmatikai Közlöny LVIII—LIX. évf. 1959—1960. Bpest 1960. 33. 1. 259 A hosszú solidusra és a rövid solidusra (Schilling) vonatkozólag 1. Kováts i. m. 5. 1., valamint Die Archivpflege in den Kreisen und Gemeinden, Lehrgangsbericht und Hilfsbuch für die Archifpfleger in Württemberg und in Hohenzollern. Herausgegeben von der "Wurttembergischen Archivdirektiqn und dem Staatsarchiv in Sigmaringen. Stuttgart 1952. 87. 1. 260 „Im Monat November sind in baaren einkommen 37 fl Käyserisch 22 Ungarisch, facit 46 fl. 4 iß 6 den," SÁL, Spital Verwalters Rechnung, 1695. 3. 1. recto. Ebből 3722 magyar dénár = 240 X 46 + 4 X 30 + 6 rajnai forint dénárja. Tovább ebből 1 magyar ,, , 1L166 • r • ,Vvdenar = = 3 rajnai formt denaria. 3722 261 „. . . 60 fl. Käyserisch bringt in vngrisch 75 fl — jS — d . . ." SÁL, Cammerrechnung, 1667. Ausgab. 82. 1. recto. (Ugyanis 60 X 300 = 18.000 : 240 = 75.)