Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

Néhány XVII. század *végi városi számadásfcötiyvünlí" írása" 235 hogy viszonylag kielégítő áttekintést szerezhessünk a számadási anyag ilyen állományáról. 10. Az Anno rövidítésére a 7. sz. táblán a 72—80. ábrákban foglalt változatokat gyűjtöttük össze. Az Anno A°-val való rövidítését — sok egyéb rövidítéssel együtt — a német írás szintén a latin rövidítések közül vette át bizonyára egyebütt is, és a tárgyalt számadási anyagban is. A nagy A betű előtérbe kerülését a XVI. századi görög alfa (a) helyett a most említett rövidítésekben csupán a tények regisztrálásaképpen említjük. • A XVI., ill. XVII. század a vizsgált korszakunkat megelőző évtizedeinek ugyancsak német írással írt számadási anyagából éppen ezért mutatjuk be a következő három rövidítést, mint amelyekkel kiegészítettnek véljük az évszázad Anno-ra alkalmazott rövidítései legjellemzőbb típusainak sorát. (L. a 7. sz. tábla 81—83. ábráit.) A 8. sz. táblán mutatjuk be az Eimer (84. ábra), a Pfund (85—89. ábra), az Id est (90—91. ábra), a Laut (92. ábra), valamint a Numero (93. és 94. ábra) rövidítéseit, amelyek konvencionális jeleknek tekinthetők. A Centen rövidítését a szabványos módon jelölik a szó első tagjának kiírásával, hozzáadva a rövidítés feltüntetésére a kettőspontot. Cent: (1691)

115 (NB: 1 Centen = 100 Pfund.). A 9. sz. táblán az alábbi szavak rövidítéseit, illetőleg konvencionális jeleit foglaljuk össze: a per (95^-97. ábra), — az in specie kifejezésre .általában az in Spee rövidítést használják (1697),

118 — a Stück (98—102. ábra), a Summa (103—105. ábra), — a Summa Summarum rövidítése a Summa rövidítesi formájára támaszkodik (vö. SaSummarum (1692)

128 — és az und szavakét. Az und jelölésére használt konvencionális jelekkel vessük össze a ma is azonos értelemben használatos & jelet, valamint a latin paleográfiából ismert és a 10. sz. táblának 108. ábrájában bemutatott jelet, amely a XII. századra és a 109. ábrán szereplő jelet, amely ugyancsak azonos értelemmel a XIII. századra nyúlik vissza.

131 Az und so weiter és ismételve a kifejezést (u.s.w. u. s.w.) jelölésére a 10. sz. tábla 110. és 111. ábráit mutatjuk be. A von jelölésére 1. a 10. sz. tábla 112—114. ábráit. 11. Konvencionális jeleknek tekinthetjük az egyes pénzegységekre kialakult rövidítesi jeleket, amelyeket a tanulmányozott anyagból összegyűjtve az alábbiakban mutatunk be. A dénár (magyar) a magyar forint dénárja, annak századrésze. Ugyanennyi a kamarai és a császári forint viszonylatában is. A magyar dénár rövidítesi jeleit a 10. sz. tábla 115—120. ábráin, valamint a 11. sz. tábla 121—129. ábráin mutatjuk be. A dénár (reinisch) a rajnai forint dénárja, a rajnai forint 240-ed része, Pfeningnek is nevezik. Rövidítésének jele a 11. sz. tábla 130—132. ábráin kerül bemutatásra. A dukát (birodalmi, Reichsdukaten) rövidítesi jeleinek bemutatására a 11. sz. tábla 133—135., valamint a 12. sz. tábla 136—137. ábráin kerül sor. A forint (magyar, másként kamarai, vagy ismét másként császári, Kaiserisch) rövidítesi jeleiül csak azokat mutatjuk itt be, melyek az eredeti for115 SÁL, Sopron városi számadások, 1691. 193. 1. recto. 119 FL, Budai pénztári számadások, 1697. N° 95. 128 Uo. 1692. N° 44. 131 Vö. Cappelli i. m. 420. 1. 3 Levéltári Közlemények