Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 2. - Baraczka István: Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása : adatok a magyarországi német írás paleográfiájának problémáihoz / 219–253. o.

Néhány XVII. század végi városi számadáskönyvünk írása 223 (darab, tucat, mázsa stb.) milyen értéket képvisel a tételes felsorolásban. Ezt a jelet a most tárgyalt számadások is ismerik s ezen túlmenőleg használják a per, jedes, zu kifejezéseket is, néha kettőt együtt (pl. jedes a) hasonló, de nem mindig a maival azonos értelemben. Idézzük erre a soproni városi számadáskönyvek egyikéből: „Item kauffte 200 Latten Nägl jedes ä 40 Ungrisch denar und 50 zwey Pfening Nägk . ."

6 Vagy: „... 5000 Schindl Nagl jedes ä 13 gr . . ."

7 Az első esetben a jedes d annyit jelent, hogy a megjelölt érték százanként értendő, az utóbbiban pedig annyit, hogy ezrenként érti a 13 garast. Azaz az d jellel csak a 200 darabon alul szereplő mennyiség esetében utaltak az 1 darabra, azon felül — kerek százasokban kifejezett összeg esetén — minden 100 darabra értették az d jelet. Ugyanígy a kerek 2000 darabon felül az d jel 1000 darabra volt értendő. Emellett — bár ritkábban — találunk ilyen kifejezéseket is: „ . . . 40.650 Maur ZiegI von Tausendt 14 ß . . .",

8 amelyek azonos értelműek a ma használatosakkal. A számadások részletösszegeinek összegezésére utaló ennyit meg ennyit tesz ki kifejezésére a farit, thut (thuet), bringt (bringet) és macht szolgál. A farit paleográfiai jeleit az 1. sz. táblán mutatjuk be. Az f + t-nek a facit szó rövidítésére való használata a latin paleográfiában visszanyúlik a XIII. századra.

8 A XVI. századi német számadási anyagban is találkozunk vele egyebek közt abban a formában, amit az 1. sz. táblán a 6. ábrán mutatunk be. A latin szakkifejezések a facit-on túlmenőleg, mint pl. per, summa, latus stb. igen gyakoriak a németnyelvű számadási anyagban, sőt az egész latin mondatok sem ritkák. Pl. „Correctis cum honore corrigendis" (1685),

10 vagy „Salvo tarnen iusto semper calculo" (1687)

11 — a számadások végén. A thut, thuet jeleit 1. az 1. sz. táblán a 7—9. ábrákon, amelyek nem tévesztendők össze a font közismert jelével. Igen gyakori jelenség, hogy a lendületbe jött toll a számjegyeket, illetőleg számjegyeket és egyéb jeleket összeírja. E jegyeket és jeleket az olvasásnál gondosan ki kell elemezni, szét kell választani. (L. 1. sz. tábla, 10—13. ábra.) 6. Lépten-nyomon találkozunk a számadásokban mind a latin, mind az arab számjegyek alkalmazásával a nem számjegyet kifejező fogalmak rövidítésére. (Vö. a latin paleográfiában is: 3tas — trinitas.) így használják azokat a hónapok neveinek rövidítésére. (Ezekre vonatkozólag 1. a 2. sz. táblán a 14-18. ábrákat.) Több esetben a rövidítéssel írott szó egyszerű leírása kézenfekvőbb lenne, mint a rövidítés alkalmazása. Így a 2. sz. táblán bemutatott 19. ábrában látható rövidítés esetében, ahol is a 8-as számjegy csupán az o betűt „rövidíti", helyettesíti. Szinte kivétel számba megy, ha a hónap nevét nem számjeggyel rövidítik, hanem részben kiírják, részben rövidítéssel pótolják, amint azt a 2. sz. tábla 20. ábrája mutatja. A keltezésekkel kapcsolatban említsük meg, hogy a számjegyekkel kiírt évszámot is elválasztják a sor végén, ha a szükség úgy kívánja. Pl.: 16„ 64 undt 665 igste Jahr (1671).

12 6 Soproni Állami Levéltár (a továbbiakban: SÁL), Városi számadáskönyvek, Spital Verwalters Rechnung, 1695. 19. 1. recto. 7 Uo. 1694. 22. 1. verso. 8 SÁL, Stadtcammerrechnung, 1670. 132. 1. recto. 9 Adriano Cappellt: Lexicon abbreviaturarum. Leipzig 1901. 120. 1. 10 SÁL, Kirchen Rechnung, 1685. 11. 1. recto. 11 Uo. 1687. 1. 1. recto. 12 SÁL, Raithung v. Matthias Winter, 1671.