Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - IRODALOM - Felhő Ibolya: Az első magyarországi népszámlálás (1784–1787). Szerkesztette: Danyi Dezső és Dávid Zoltán. Budapest, 1960. / 196–197. o.

196 Irodalom AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NÉPSZÁMLÁLÁS (1784—1781) Szerkesztette: DANYI DEZSŐ és DAVID ZOLTÁN Budapest, 1960. 64* + 390 1. (A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának és a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztályának közös kiadványa.) Közismert tény, hogy az utóbbi években a történészek érdeklődése világszerte igen erős mértékben megnőtt az olyan forrásanyag iránt, amely az elmúlt századok -történetének feltárásához konkrét számadatok útján ad segítséget, amelyre a történeti fejlődés megrajzolásában mint szilárd alapra építeni lehet. Ennek a fokozott érdeklődésnek kielégítésére néhány év óta jelentős lépések történnek nálunk is a történeti statisztika művelésében. Az első ilyenirányú kezdeményezés „A történeti statisztika forrásai" című kötet megjelentetése volt 1957-ben. Ezt a kiadványt, amely mindenekelőtt a figyelmet kívánta ráirányítani a történeti statisztikai feldolgozás szemponjából számbajöhető forrásokra (különféle adóösszeírások, urbáriumok, népességösszeírások), statisztikusok és levéltárosok együttműködése hozta létre. Ez az eredményes együttműködés azóta sem szűnt meg s már eddig is több jelentős statisztikai forrásanyag közzétételét tette lehetővé. Legutóbb a II. József rendeletére 1784—1787-ben végrehajtott népességösszeírás fennmaradt anyagát bocsátották közre, szinte teljes egészében. Ez az összeírás az első olyan adatfelvétel az ország népességéről, amelyet a szó mai értelmében is népszámlálásnak nevezhetünk, minthogy nemcsak a népesség számának megállapítására irányult, hanem feltárta a népességnek nemek, családi állapot, társadalmi helyzet szerinti megoszlását (sőt a férfiaknál bizonyos határok között az életkor szerinti megoszlást is), s a vándormozgalomra, még az egy házban lakó háztartások számára és Összetételére vonatkozó adatokat is összegyűjtötte. Így tehát rendkívül értékes forrása ez az anyag XVIII. századi népességtörténetünknek s jól felhasználható a későbbi népszámlálások adataival való összevetésre is. A XIX. századi népszámlálások adatgyűjtési területei közül csupán az iskolai képzettségre, a vagyoni helyzetre és az anyanyelvre vonatkozó kérdések maradtak ki ebből az adatfelvételből, amelyet külön erre a célra létrehozott szervezet hajtott végre "s amely időpontját tekintve a korai európai népszámlálások közé sorolható. Mindezideig csak e népszámlálás országos végeredményei és megyei adatsorai voltak ismeretesek Thirring Gusztáv munkássága nyomán; a községi adatsorokat most először kapják kézbe a magyar és a szomszédos államokbeli kutatók egyhelyütt s alapos tudományos apparátus kíséretében. S itt mindjárt elismeréssel kell szólnunk arról a gondos és sok kitartást igénylő .munkáról, amellyel a kötet szerkesztői a népszámlálás fennmaradt anyagát az Országos Levéltárban és a megyei levéltárakban felkutatták. Ennek köszönhető, hogy a XVIII. századi Magyarországnak (Erdélyt is beleértve) legtöbb megyéjéről részletes-, községenkénti adatsorokat tartalmaz a kötet. (Csupán Abaúj-Torna, Arad, Bars, Bács-Bodrog, Bereg, Fejér, Hont, Krassó, Pozsega, Pozsony, Szerem, Temes, Ugocsa, Ung, Verőce, Zágráb és Zólyom megye községi adatsorai hiányoznak; ezek pótlására a szerkesztők a Függelékben Nagy Lajos munkájából közlik a most Magyarországhoz tartozó községek 1828. évi lélekszámát.) A községi adatsorok már akkor is nagyértékű forrásanyagot jelentenének, ha pusztán a népszámlálás egykorú megyei összesítéseiben megadott módon kerültek volna közlésre; az a sokrétű és alapos munka azonban, amellyel az eredeti anyag adatait ellenőrizték, kiegészítették, szükség esetén helyesbítették, egységes formába öntötték, illetve összevonások és- az adatoknak belső összefüggéseik szerinti csoportosítása révén áttekinthetőbbé tették, sokszorosára emelte az adatsorok használhatóságát. Az előkészítő munka során Lipszky közel egykorú (1806. évi) térképe és repertóriuma alapulvételéyel meghatározták valamennyi közlésre kerülő helység (csaknem 11 000 település) helyes névalakját, földrajzi fekvését, jogállását, megállapították a ma is Magyarországhoz tartozó települések nevében és közigazgatási beosztásában bekövetkezett változásokat, kiigazították s egységesítették valamennyi településnél a birtokos nevét s az így nyert adatokat azután a községi sorokban, illetve a jegyzetekben közölték. (A Magyarország mai területén kívüleső helységeknél csupán az állam nevét közli a kiadvány, amelyhez tartoznak.) A községi adatsorokon kívül közreadják a szerkesztők az 1787. évi országos összesítés megyei adatsorait és a meglevő 1785—87. évi megyei összesítések adatait is; ezenfelül pedig több összefoglaló táblázatban mutatják be Magyarország 1784—87. évi népességi viszonyait; vagyis a megyénkénti népsűrűséget, a települések népességét és számát lélekszám-nagyságcsoportok szerint, a nemek arányát s a férfiaknak a népszámlálás kategóriái szerinti megoszlását, M