Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - IRODALOM - Bakács István: Történeti statisztikai évkönyv 1960. (Történeti statisztikai kötetek). Budapest, 1960. / 194–195. o.

194 Irodalom TÖRTÉNETI STATISZTIKAI ÉVKÖNYV 1960 Budapest, 1960. 196 1. • (Történeti Statisztikai Kötetek) A hazai történeti statisztika fiatal, de eredményeivel máris nemzetközi elismerést kivívott tudományág, amely a levéltári anyagban rejlő és statisztikailag feldolgozható adatok feltárásával, hozzáférhetővé tételével a múlt társadalmi és gazdasági struktúrájának legkülönbözőbb irányú értékeléséhez nyújt segítséget. Ezért jelentette meg a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára és a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Osztálya a Történeti Statisztikai Közleményeket, majd ennek megszűntével az előttünk fekvő évkönyvet, amely hat tanulmányt tartalmaz. Bevezetésképpen szükségesnek tartjuk azonban azt a véleményünket kifejteni, hogy az évkönyv-forma két következményt von maga után: egyrészt egy-egy évkönyvnek meghatározott cél szolgálatában álló tanulmányokat kell tartalmaznia — így a jelen kötet tanulmányai egy-egy országos jellegű iratanyag történetstatisztikai forrásértékét ismertetik, ill. azok módszertani feldolgozását nyújtják —• másrészt pedig nagyobb igényeket támaszthatunk a bennük megjelenő tanulmányokkal szemben. A kötet első tanulmánya: (Veres Miklós: Szabolcs megye adózó népessége a XVI—

XVII. században) a dézsmaösszeírások alapján készült. Hazánk török hódoltságkori népessége lélekszámának megállapításához eleddig sajnálatos módon kevés alapos adatfeltárással készült tanulmány jelent meg. Veres módszertanilag kifogástalan feldolgozást végzett, azonban egykét észrevételünket mégse hallgathatjuk el, hogy azok alapján további hasonló jellegű feldolgozások szerzői még eredményesebben tudják majd a gyér forrásadatokat értékesíteni. Veres figyelmét elsősorban elkerülte, hogy az 1549. évi dicalis összeírások és a dézsmajegyzékek adatainak általa végzett összevetéséből megállapíthatólag a porták, valamint az egyéb összeírt családok (szegények, zsellérek, új házasok) számának összege csak 7°/o-kal tér el a dézsmajegyzékben felsorolt családfők számától. Vagyis: míg Vas megyében ez időben egy porta alatt már két családot értettek — hiszen Vas megye már 1532-ben török átvonulási terület — addig Szabolcsban — ahol épp Veres megállapítása szerint 1554-ig nem járt török — csak egyet. Éppen ennek alapján azonban nem eléggé emeli ki az 1549. évi, az előző évekéhez viszonyítva magas portaszámnak, valamint annak okát, hogy miért csökkent a porták száma 1549-ről 1553-ra 30%-kal. A továbbiakban Veres számításai arra engednek következtetni, hogy a megye lakossága 1549-ben 48—49 000, 1598-ban 35—36, 1621-ben pedig 38 ezer s ez utóbbi számadat a XVIII. század elejére is alkalmazható. Habár számításai ellen kifogás nem emelhető, mégis magasnak véljük az 1549. évi népességszámot, noha ekkor Szabolcs megye magában foglalta a későbbi" hajdúvárosok (Hajdú megye) területét is. (E tekintetben nem ártott volna a megye XVI. századi és XIX-—

XX. századi területének négyzet • kilométerben kifejezett nagyságát megadni.) Nehezen fogadható el ezenfelül a népességszámnak a XVII. századi változatlan voltára vonatkozó állítása. Helyesen állapítja meg Veres, hogy a XVI. században • a dézsmajegyzékek megbízhatóbbak a dicajegyzikeknél, mert oly községekben is tekintélyes számú dézsmafizetőt írnak össze, amelyeket ugyanazon esztendőben a dicator elpusztultnak tüntet fel, de nem eléggé hangsúlyozottan mutat rá arra, hogy a XVII. században a háborús idők következtében a parasztság nem tartja hasznothajtónak a gabonatermelést s így egymagából a dézsmafizetők számából nem következtethetünk a népesség számára. A következő két tanulmány bizonyosfokú rokonságban áll egymással: Balázs Péter a városi adófőkönyvek alapján Győr, Baraczka Istvánné pedig az 1828. évi országos összeírás alapján sokoldalú, részletes forrásfeltárás alapján ad közre adatsorokat Kőszeg társadalmi, gazdasági felépítéséről, helyzetéről a XIX. század első felében. Külön ki kell emelnünk Kőszegnél az összeírás végeredményeinek összevetését más XVIII—

XIX. századi összeírások adataival, valamint a városi alkalmazottakról készült kimutatást, Győrnél pedig a dunai gabonaszállításról és a város tranzitókereskedelméről szóló összeállításokat, és a grafikus ábrázolást. Dávid Zoltán a II. József-féle kataszteri felmérés munkálataival, az elkészült és fennmaradt összeírások felhasználásának módszertanával ismertet meg bennünket. Habár sajnálatosan elég röviden foglalta össze megállapításait, forrástanulmánya A történeti statisztika forrásai c. munka jelentős kiegészítése és a felmérési iratok tanulmányozásához, kiértékeléséhez mindenkor hézagpótló segítséget fog nyújtani. Igen értékes a tanulmányához csatolt jegyzék, amely annak a 259 községnek nevét tartalmazza, amelyek felmérési iratai egészben vagy részben ránk maradtak. Nem tudjuk azonban elfogadni a közzétételnek azt a módszerét,