Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - IRODALOM - Vörös Károly: Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. Szerkesztette: Benoschofsky Ilona, Karsai Elek. II. 1944. május 15.–1944. június 30. Budapest, 1960. / 191–193. o.

Irodalom 191 valóan hasonló sikerre számíthatnának egyes vidéki állami levéltáraknak hasonló tárgyú, helytörténeti vonatkozási kiadványai, amire már voltak is próbálkozások. Az Országos Levéltárnak pedig érdemes volna megfontolnia, hogy akár a „Parasztsors — Parasztgond — 1919—1944" c. munkával megindult sorozatban (A Magyar Történelmi Társulat és a Hazafias Népfront Könyvtára), akár pedig valamely könyvkiadóval közösen indított tudományosnépszerű kiadványsorozatban nem volna-e érdemes folytatni ezt, a Kiss Dezső könyvével oly sikeresen megkezdett munkát. Győrffy Sándor VÁDIRAT A NÁCIZMUS ELLEN DOKUMENTUMOK A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓÜLDÖZÉS TÖRTÉNETÉHEZ Szerkesztette: BENOSCHOFSKY ILONA — KARSAI ELEK II. 1944. május 15—1944. június 30. Budapest, 1960. 401 p. Alig másfél esztendővel első kötetének megjelenése után, 1960 őszén a „Vádirat a nácizmus ellen. Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez" című, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadásában megjelenő forráskiadványsorozat második kötete is elhagyta a sajtót. A kötet, melyet hasonlóan az elsőhöz, Benoschofsky Ilona és Karsai Elek szerkesztett, az 1944. május 15—június 3. közötti időszakra vonatkozó dokumentumokat tartalmaz. E két dátum a magyarországi zsidóság tervezett megsemmisítése második fázisának időhatárait jelöli. E fázisban további korlátozó és jogfosztó rendeletek látnak napvilágot: további foglalkozásoktól tiltják el a hazai zsidóságot, korlátozzák a zsidó orvosok működési körét, a zsidókat korlátozzák az utcai kijárásban, eltiltják nyilvános helyek látogatásától, s újabb intézkedések korlátozzák a zsidók vagyoni cselekvőképességét. S mind e- rendeleteken túlmenőíeg, egyelőre ugyan még meg nem valósulva, május közepén törvény- és rendelettervezetek készülnek „a zsidóknak az ország közéletéből és gazdasági életéből való kiküszöbölésére", — a téma két hét múlva újból felbukkan, ezúttal a zsidóknak az ország gazdasági életéből való kiküszöbölését kimondó rendelettervezet formájában. Ugyanakkor már felvetődik az igény a zsidó üzleth'elységek, kisebb lakóház- és telekingatlanok, s az ezekkel kapcsolatos ingóságok (később minden zsidó ingóság) felhasználásának „intézményes szabályozására" is. De e hetekben úgy látszik már ez utóbbi jogszabályokra is egyre kevésbé van szükség: hiszen május 15-én megkezdődik az előző periódusban már gettóba zárt vidéki zsidók deportálása, hogy az akció az ország legnagyobb részén június 7-ig már végleg le is záruljon, Budapesten pedig — a kormányzat elképzelésében ugyanezt mintegy előkészítendő — e periódusban zajlik le a zsidóságnak az úgynevezett csillagos házakba való összeköltöztetése, és ezzel együtt ingóságai legnagyobb részétől való megfosztása. A kötet szerkesztői számára mindezen események dokumentumpkon át történő bemutatása semmivel sem jelentett kisebb feladatot annál, amelyet az első kötetben kellett megoldaniuk. Eljárásuk és alapelveik itt is azonosak voltak, ha nagyobb nehézségeket kellett is leküzdeniök.. A vidéki események bemutatása (mely külön kötetekre van tervezve) itt is hiányzik, de a maradék feladat is már szinte kétirányú megoldást kíván; egyrészt, folytatva az I. kötet fővonalát, az újabb és újabb jogszabályi korlátozások dokumentumainak összeállítását, másrészt a budapesti zsidóság összeköltöztetése tényleges lebonyolításának bemutatását. Szerkesztők azonban még ez utóbbit illetőleg is megelégedtek a jogszabályanyag közzétételével, sőt — jóllehet az összeköltözések már valóban gazdag anyagot szolgáltatnak szubjektív jellegű, drámai visszaemlékezésekhez — még gondosabban szelektálva, ezúttal csupán egyetlen kivételt engedélyezve, teljesen kiszorítottak a kötetből minden utólagos visszaemlékezést. A kötet (nem számítva az idegennyelvű dokumentumok fordítását) 124 tételben 149 dokumentumot tesz közzé. Ebből (ideszámítva az MTI 8 sokszorosított közleményét, a Kossuth-rádió két adásának szövegét és az egyetlen visszaemlékezést is) 71 a nyomtatott dokumentumok száma. Közülük 25 a zsidó szervek rendelkezéseit közlő Magyar Zsidók Lapjából, 17 a Budapesti Közlönyből, 19 az eseményeket összefoglaló és kommentáló egykorú napilapból, illetve folyóiratból származik. A levéltári dokumentumok száma 78: közülük 13 a Minisztertanács jegyzőkönyveiből, 12 a Külügyminisztérium, 11a Belügyminisztérium, 4 a Pénzügyminisztérium, 35 (köztük több plakát) a főváros levéltárából kerül idézésre. A mellékelt