Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - IRODALOM - Komoróczy György: Mika, Marian J.: Opisy i lustracje Poznania z XVI–XVIII. wieku. Poznan város számadásai és összeírásai a XVI–XVIII. században. Poznan, 1960. / 180–181. o.

180 Irodalom követni. Ezek szerint a már különféle régi típusú oklevéltárakban kiadott oklevelekről csak repertórium jellegű kimutatást adnak, míg a kiadatlanokat bőséges regesztában közlik le. Ennek következtében szükségszerűen a regesztázási technika sem egységes. A már egyszer közölt oklevelek regesztái, akár a mi Zsigmondkori Oklevéltárunknál, jóval kevésbé részletesek a kiadatlanoknál. Ez a típusú regeszta többnyire csak egy sor, amely csak az oklevélben foglalt jogi aktus lényegét tünteti fel. Ez után következik a levéltári jelzet és a kiadási helyek felsorolása. A regeszta — szemben a Zsigmondkorival — nem különül el tipográfiailag a kiadatlan oklevelekről'készült regcsztáktól. A szöveg felett bal sarokban a folyószám, jobb sarokban a németnyelvű, feloldott kelet és kelethely található. Kiadatlan oklevelek esetében ugyanez a helyzet, csak a keltezés alatt az oklevél eredeti keltezésének szövegét is leközli. A regeszta szövege is jóval bővebb a kiadatlan okleveleknél, és igyekszik tekintettel lenni az oklevél teljes tartalmára, úgyhogy ez a típusú regeszta valóban alkalmas lehet az eredeti pótlására. Szövege német nyelvű, azonban a helyneveket és egyes fontosabb szavakat vagy mondatrészeket zárójelben eredeti nyelven is közli, akár a mi Veszprémi Regesztáink. A levéltári jelzeten kívül a szöveg utáni jegyzetben a pecsételés módját is feltüntetik ilyen esetekben. A 2030 regeszta közül kb. 1650 már kiadott oklevélre vonatkozik, úgyhogy csak kb. 380 teljesen új anyagú. Így tehát a kötetet csak olyan történész használhatja, aki ismeri a régi szászországi oklevélpublikációkat is. Viszont annál jobb segédlet ez a drezdai levéltárban kutatók számára. Levéltári segédlet jellegét alátámasztják a bevezetésben közölt különféle jegyzékek is. Miután a szász állami főlevéltár anyagának zömét egykori egyházi és más levéltárak teszik ki, proveniencia mutatót mellékeltek a kötethez. Elsőnek a világi, majd pedig, az egyházi provenienciákat tüntetik fel, és ezen belül az innen származó oklevelek regesztaszámát és keltét. Ha tehát valaki pl. arra kíváncsi, hogy az egykori volkenrodai ciszterci kolostor levéltárában milyen középkori oklevelek voltak, a lajstrom alapján pillanatokon belül meg tudja állapítani. Annál is inkább szükség van erre a mutatóra, mert ma már többnyire nem a régi proveniencia alapján vannak a levéltárban elhelyezve az oklevelek. Következő lajstroma a kötetnek a levéltári jelzet és a regesztaszámok konkordanciajegyzéke. Aki pl. azt akarja megtudni, hogy a drezdai főlevéltár OU. 110. sz. oklevele mit tartalmaz, a konkordanciajegyzékből megtudhatja, hogy annak a 122. sz. regeszta felel meg, a regeszta alapján megismerheti a tartalmát, a proveniencia mutatóból pedig azt, hogy a meisseni püspökség levéltárából származik. Találunk még a kötetben a kiadásokat feltüntető rövidítési jegyzéket, továbbá alapos mutatókat. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy bár a kötetet a régi szász oklevéltárakat nem ismerő kutató nehezen használhatja, mégis a drezdai levéltárban való kutatásnak elengedhetetlen segédlete, és csak örülhetnénk, ha a mi Országos Levéltárunk középkori anyagához hasonló segédletek állnának rendelkezésünkre. Kubinyi András MIKA, MARIAN J. OPISY I LUSTRACJE POZNANIA Z XVI—XVIII. WIEKU Poznan, 1960. XV, 302. 1. POZNAN VÁROS SZÁMADÁSAI ÉS ÖSSZEÍRÁSAI A XV—XVIII. SZAZADBAN Nagy szolgálatot tett a Lengyel Történelmi Társulat, amikor ezt a kiváló levéltári regeszta- és szövegpublikációt tartalmazó kötetet kiadta. A könyv anyaga 1508-tól 1789-ig magában foglalja mindazokat az okmányokat, amelyek különböző lengyel állami levéltárakban magára Poznan városára vonatkoznak, tehát nem egyetlen levéltár iratanyagát publikálja csupán, hanem egy város bizonyos szempontból teljes forrásanyagát. Ezzel általában a helytörténeti forráskiadványok számára értékes módszertani útmutatást nyújt. A kötet műfajilag lényegében forráskiadvány. A források egy részét azonban kivonatosan közli, más részét teljes terjedelemben. A forrás szövegét mindenütt megelőzik a levéltári őrzés adatai, annak közlése, hogy az irat milyen levéltárban, milyen jelzet alatt található s mi az eredeti címe. A kiadvány ui. a szerkesztő és szerzők által meghatározott címeket állít a forrásszöveg élére. A szerzői cím tartalmi elemeket hangsúlyoz, kitekintéssel az általános fogalmak felé, míg az eredeti cím (bár legtöbbször erre is utäl), de nem mindenkor határozottan fejezi ki a tartalmi elemeket. A szerzők által megfogalmazott cím emellett lengyel nyelvű, míg az eredeti cím mindenkor az írás nyelvét őrzi meg. A szerkesztés döntő elve a kronológia. Nem tárgy, terület, vagy iratképző szervek szerint csoportosítja az anyagot, hanem szigorúan ragaszkodik a zárt időrendhez. Ennek