Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - IRODALOM - Borsa Iván: Archiv für Diplomatik, Schriftgeschichte, Siegel- und Wappenkunde. Bd. 1–4. Hrsg. von Edmund E. Stengel. Münster-Köln-Graz, 1955–1958. / 170–172. o.

IRODALOM « ARCHIV FÜR DIPLOMATIK, SCHRIFTGESCHICHTE, SIEGEL- UND WAPPENKUNDE In Verbindung mit • HEINBICH BUTTNEB und KARL JORDAN herausgegeben von EDMUND E. STENGEL 1. Band Münster—Köln, 1955. 381 1. + 4 tábla. 2. Band Köln—Graz, 1956. 323 1. + 3 tábla. 3. Band Köln—Graz, 1957. 326 1. + 1 tábla. 4. Band Köln—Graz, 1958. 327 1. + 3 tábla. A sorozatot tulajdonképpen nem folyóiratnak, hanem történeti segédtudományi évkönyvnek kell tekintenünk. Az egyes kötetek ugyanis 4—8 tanulmányt tartalmaznak, s teljességgel nélkülözik a folyóiratokra jellemző könyv- és folyóiratszemlét. A sorozat első kötete — szokatlan módon — semmiféle bevezetést vagy előszót nem tartalmaz, ami ismertetné a sorozat célkitűzését, jellegét, a szerkesztő, illetőleg a kiadó elgondolásait. Ezek tekintetében csupán a sorozat címére és a megjelent négy kötetből leszűrhető következtetésekre vagyunk utalva. A megjelent tanulmányok egy kivétellel oklevéltaniak; a kivételt az egyetlen paleográfiai tanulmány jelenti. A sorozatban címével ellentétben pecsét-- és címertani értekezés eddig még nem látott napvilágot. A tanulmányok közül több foglalkozik az i. sz. 1. évezred okleveleivel, s vizsgálódásaival egyik szerző sem megy tovább a 13. századnál. A sorozatot sok tekintetben a második világháború alatt megszűnt Archiv für Urkandenforschung szellemi utódjának tekinthetjük. (Ezt alátámasztja az a körülmény is, hogy E. Stengel főszerkesztőnek Fuldensia című tanulmánya előzményeiként tekinthető azonos című cikkei e folyóiratban jelentek meg.) Péter Classen két részletben megjelent, 200 lapot meghaladó terjedelmű tanulmányában a római császárság oklevéladási gyakorlatát vizsgálja és keresi azokat az elemeket, amelyek abból a későbbi germán királyok okleveleiben is megtalálhatók. Rendszerezve összefoglalja a római császárság oklevéladó tevékenységére vonatkozó ismereteket, s különös figyelmet szentel a császári rescriptum-oknak (hivatalnokok előterjesztésére, magánosok beadványára adott császári válasz, amely rendszerint nemcsak egyszerű döntés volt az adott ügyben, hanem jogi hiatusok kitöltésére hivatott jogalkotás is, amelyet vagy az ügyet előterjesztő személy, vagy az intézkedésre hivatott hivatalnok kapott). A tanulmány második részében, bár a római császári gyakorlatra támaszkodó vandál, nyugati és keleti gót, s burgundi királyi okleveleket is vizsgálja, részletesebben a frank királyok okleveleivel foglalkozik, mert ezeknek a 7. századtól nagyobb számban fennmaradt szövegei alaposabb tanulmányozást tesznek lehetővé. Részletesen kimutatja azokat a pontokat, ahol a frank királyok okleveles gyakorlata a régi római császári és hivatalnoki okleveleket használta mintának. (Az angolszász királyok oklevelei sajátos alapokra épültek, s nincsenek római előzményeik.) C. tanulmánya nemcsak oklevéltani, hanem általános kultúrtörténeti szempontból is értékes adatokat szolgáltat a római—germán kontinuitás történetéhez. (Kaiserreskript und Königsurkunde. 1—2. kötet.) Carlrichard Brühl Diplomatische Miszellen zur Geschichte des ausgehenden 9. Jahrhunderts c. tanulmányában (3. kötet) III. Károly császár 883. május 10-i, a velencei Hilarius és Benedek-kolostor részére adott privilégiumának valódiságával, s a Kopasz Károly és Odo által a St. Vaast-i apátság részére adott oklevelekkel foglalkozik és megvédi Kopasz Károlynak a St. Mesmin de Micy-i (Orleans mellett) apátság részére adott oklevelét a hamisítás gyanújával szemben.