Levéltári Közlemények, 33. (1962)

Levéltári Közlemények, 33. (1962) 1. - Paulinyi Oszkár: A bizottsági ügyvitel rendszeresítése a magyar udvari kamaránál, 1749–1772 / 15–26. o.

A BIZOTTSÁGI ÜGYVITEL RENDSZERESÍTÉSE A MAGYAR UDVARI KAMARÁNÁL (1749—1772) A feudális-kori magyar kormányszékek levéltárai általában — persze nem minden törés nélkül

1 — eredeti irattári rendjükben maradtak ránk, úgy amint az annak idején az irattermelő ügyvitel keretében kialakult. Ez a rend gyakran meglehetősen kezdetleges rendszerezésével, az ügyvitel gyakorlati szempontjaira szabott, amellett szerkezetükben következetlen, kivitelükben pontatlan lajstromaival és mutatóival, az utókor tudományos kutatója számára az iratok használatát egyik-másik állagukban rendkívül körülményessé teszi és nem csekély időáldozatot, meg többletmunkát kíván tőle. Ugyanakkor azonban maga is egy darab történelem, része a társadalmi lét bonyolult szövevényének. Egyik viszonylata az írástudásnak, az írásbeliség gyakorlati alkalmazásának, egyben történeti emléke e gyakorlati írásbeliség történeti fejlődésének. Az irattárolás az intéző ügyvitelben születő iratok kezelésének egyik fázisa. Ellenmondásos viszonyulása az ügyvitelhez, vagy a kettő egybehangoltsága, az ebben gyökerező nehézkesség avagy a célt szolgáló, a munkafolyamatokat megkönnyítő ésszerűség bepillantást enged mélyebben ágyazott összefüggésekbe is. Mint a felülethez közel ágyazott ütőér a szívverésnek, egyik kitapintó pontja lehet annak, hogy az írástudó emberben tudatosodott-e és milyen mértékben a gyakorlati céljai szolgálatába állított írásbeliség munkafolyamatainak a belső organizmusa, avagy csak gépiesen, el nem gondolkozó ösztönösséggel végezte a hivatal munkamegosztásában reá háruló feladatot. Ugyanakkor az általános állagrendből, itt vagy ott kiugró kisebb-nagyobb sorozatok már puszta szemrevételre sejtetik, hogy a tárolási rend törése, kiugrásai mögött az ügyvitelnek, az írásbeliségnek egy-egy fejlődésmozzanata, esetleg valóságos lépcsője húzódik meg. Az először budai (1528), majd pozsonyi (1531) székhellyel felállított magyar kamarának,

2 az első királyi kormányszéknek, az irattári rendje belső felépítésében két korszakra oszlik. A régebbi, közel harmadfélszáz évet (1531 — 1772) felölelő korszak tárolása, ellentétben a kamarának merőben újszerű, ügyiratos írásbeliségével, némi, az írásbeliség differenciálódásából adódó variáció1 A magyar kamara irattermésében a legnagyobb törést az ún. „Archívum" jelenti, amely a XVI—

XVII. század folyamán rendezetlenül felhalmozódott vagy eredeti rendjükből kiszakadt iratokat — kamaraiakat és idegen provenienciákat egyaránt — fog össze a XVIII. század dereka óta létesített jobbára mesterségesen felépített sorozatokban. Ld.: Dr. Herzog József: A magyar kamarai levéltár története. Leváltári Közlemények VI. (1928), VII. (1929) évf. - Mayer, Theodor: Das Verhältnis der Hofkammer zur ungarischen Kammer, MIÖG. Erg, bd. 9, Innsbruck 1915. — Dr. Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez. Budapest 1916. — Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Budapest 1946. 119. s köv. 11.